A modern szociológia klasszikus szerzőjének megállapítása szerint az egyének és a társadalmi csoportok emlékezete is a stabilitásukat és önazonosságukat szolgálja. Alapművének néhány éven belül több fordítása és kiadása is megjelent. HUSZÁR ÁGNES ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Úttörő érdeműnek jelzett tanulmánykötet a politika és a könnyűzene kapcsolatáról. Csakhogy a könnyűzene (a rock, a metál, a protest-song vagy a punk) ellenkulturális vonatkozásairól nem ma hallottunk először. KONOK PÉTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Hosszú ideig talán csak az érintettek számára volt ismert az első világháború utáni segélyezési akció, amelynek keretében több nyugat-európai ország fogadott be gyerekeket. A centenáriumra több könyv is megjelent a témáról. A gyermekvonatok című kötetről beszélgettünk Gyáni Gábor történésszel. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Géher István sűrű alakváltásain át is a polgár bátorságával és őszinteségével beszél az önazonosság dilemmáinak aspektusairól: az oktató, a tudós és az alkotó szerepek összeegyeztetésének évszázados honi megoldatlanságáról vagy épp erkölcs és szenvedély sosem szűnő, belső drámájáról. SZLUKOVÉNYI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elegáns és egyszerű a cím, és még játékosság is van benne. Azon tűnődöm, vajon Velencét tekintsem megszemélyesítettnek, vagy Goldoni szerepel itt úgy, mint egy hosszú lejáratú és bonyolult kulturális jelenség. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Huszár Ágnes tanulmánykötete sokat ígérő címmel csábítja a női szerepek diskurzív működésére kíváncsi olvasót. Talán olyan terekről fogunk megtudni valamit, amelyekben van valami sajátosan – és természetesen, sztereotipikusan – női. DARABOS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Éjjel mintha elmozdultak volna helyükről a tárgyak, reggelre a fürdőszobában az összes borotvapenge megrozsdásodott, a kalickában ijedten húzták össze magukat a kanárik, és dühösen borzolták föl a tollukat, amikor közelíteni próbáltam feléjük. HERCSEL ADÉL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem vaskos monográfia, „csupán” a polcon szerényen meghúzódó, vékonyka kötet a Pina Bauschról most magyarul megjelent, a két éve elhunyt táncművész emléke előtt tisztelgő munka. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hetek, mit hetek, hónapok óta tánckönyveket olvasok. Nem tudós ambíciótól vezérelve, s nemcsak felkérésre, hanem kedvtelésből. A recenzálásra való készülés során egyik kötetről kapok a másikra, amelyek nemcsak önmagukban érdekesek, de szüntelenül egymásra is vonatkoznak. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A műnemekről elsőben megtanuljuk, hogy hárman vannak, másodikban azt, hogy keverednek, harmadikban szó sincs róluk, negyedikben pluszpont, ha még emlékszünk rájuk. De a bennünk lakó tizenévest nem csak lírai mivoltában ragadhatja magával Simon Márton első kötete. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gyermeki jajkiáltás, szerelmi átok, apokrif múltidézés, szindbádian estikornélos önkeresés a maga hagyta nyomokba lépve: a kötet egy mind kiteljesültebb pálya az olvasók előtt nem kellően ismert és nem rangján becsült irányait folytatja, az intenzitást olykor túlkapásba sodorva. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A L’Harmattan Kiadó táncsorozatának legújabb kötetéből nemcsak azt tudjuk meg, hogy ki volt Lábán Rudolf és mit tett az európai modern tánc megalapítójaként, hanem – a saját visszamlékezései nyomán – azt is, hogyan alkotott és gondolkodott a világról, a színházról, a táncról. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez művészet? Van, akit megbotránkoztat a mester felfordított piszoárja, van, aki jó poénnak tartja, más a huszadik századi művészeti mozgalmak filozófiai Forrását látja benne – és mindenkinek igaza lehet. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Oikosz és polisz című szöveggyűjtemény hiányt pótol és hiányt teremt: egyrészt az első magyar nyelven megjelent kötet, mely átfogó képet nyújt a zöld filozófia és politika elméleti hátteréről, másrészt további tájékozódásra és termékeny vitára ösztönöz. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kiváló költő ezúttal bevallottan önéletrajzi ihletésű prózakötettel jelentkezik. A cselekmény nagy része abban a kőszegi intézetben játszódik, ahol egykor Ottlik legendás regénye. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
