Nincs nosztalgikus áradozás az elvesztett birtokról, nincs végeérhetetlen lelkizés, nincs túláradó szentimentalizmus, de van elementáris erő, karcos líra s mindenekelőtt kemény és valódi identitás-dráma. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tartani fogom magam. Nem húz csőbe, kedves Robert Wilson – gondolom a Berliner Ensemble épületébe lépve. Ismerem a színészek maszkjait és lassú járását, a szépre világított operafóliákat, az elnyújtott, karikírozott gesztusokat, a hangeffekteket, a vizuális robbanást – számos védjegyét. És szeretem is őket nagyon, viszont ennyivel nem tud ma megvenni. Szigorú vagyok. Kritikát fogok írni. Kezdem is. NÉDER PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Frank Wedekind Lulu című színműve unalmas szöveghalmazzá vált, csak a benne lévő szituációk és karakterek azok, amelyek ma érdekesek lehetnek számunkra. Állítja Volker Lösch és Robert Wilson. BORONKAY SOMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
