Vitái ellenére is összetartó és túlélő közösség krónikáját írta meg Závada Pál. A szereplők nagy súlyokat cipelnek és többes szám első személyben beszélnek, ami jelenti a szerteágazó, mégis egységes családot, de a korabeli magyar elitet is. A Hajó a ködben mégsem csak a Weiss család menekülésének jelképe, sokkal több annál. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Remélem, hogy a Rekamié, ez az évadközi fesztivál erőre kap, és idővel a régió többi színháza is csatlakozhat: a THEALTER által a város már így is a legfontosabb nemzetközi magyar színházi fesztiválhelyszín – a független vagy alternatív színházi fesztivál mellé elkél egy Rekamié is ott, a hármashatár közelében. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A 20. századi magyar történelem legőrültebb, pusztítóan abnormális időszaka – egy súlyosan cukorbeteg, de egyebekben valószínűtlenül normális, ép lelkű és egészséges kedélyű öregember naplójában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A színházi álmoskönyv szerint egy bohózatnak a végét várni: bajt jelent. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mohácsi János pályájának jellegzetessége, hogy a nagyformátumú vállalkozások szüneteiben a rendező kifejezetten szórakoztató célzattal „bolondít meg” olyan komédiákat, melyeknek a világa csak látszólag áll távol az övétől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
