Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Reisz Gábor minden bizonnyal feltalálta az önéletrajzot mint filmes műfajt. Nem, nem az életrajzi filmet (biopic) találta fel, azzal Dunát lehetne rekeszteni, hanem az önelemző lírát, a szubjektív naplót nagyjátékfilmen. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 2010-es évek eddigi legjobb és legfontosabb magyar filmje arról szól, milyen a 2010-es évek Magyarországán élni és felnőni – és ezen nevetni is képes. Az elsőfilmes Reisz Gáborral formai játékosságról, gerilla filmkészítésről és a fiatal rendezőgenerációról beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Reisz Gábor első filmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan amellett, hogy kedves, szerethető nemzedéki mozi, látlelet a mai Budapestről egy huszonéves fiú szemén keresztül. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Többszáz fős termekben zsúfolt művészfilm-vetítések – már csak ezért az utópiáért megérte idén is megszervezni a Cinefest-et. Szubjektív dobogó az idei válogatásból. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A tizedik miskolci Cinefesten huszonkét kisjátékfilmet is bemutattak. A fesztivál színvonalára mi sem jellemzőbb, hogy a többségük olyan alkotók munkája, akiktől számíthatunk majd jelentős, érzékeny nagyjátékfilmekre. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nyolc pályakezdő rendező szkeccsfilmet készített Budapestről. A gond csak az, hogy nem sok fogalmuk van róla, és néhány kivételtől eltekintve láthatólag nem is érdekli őket más önmagukon kívül. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A televíziónak készített filmek alkotói vagy azt gondolják, hogy a televízió a kísérletezés terepe, vagy azt, hogy a tévéfilm ujjgyakorlat. Vagy pedig, hogy a tévéfilm ad lehetőséget arra, hogy egy másik stílusban, egy másik műfajban is kipróbálják magukat. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
