Kék meg zöld víz alatti lények úsznak egy anyai ösztönökkel bíró, narancsszín polip körül, s egy kétszer félórás bábjáték során felismerjük, benn vagyunk a vízben, benn, a problémák közepében, a gyermeki mássággal járó konfliktusoktól kezdve a mikroműanyagokkal terhelt óceán gondjainak felismeréséig. GABNAI KATALIN KRITKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem értem, az emberek miért ódzkodnak az újtól, jómagam a régitől szoktam – e híres John Cage mondat jutott eszembe a csekély számú érdeklődőt megpillantva. A nézőmennyiség hiányát azonban hamar felülírta a produkció príma minősége. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
