A világon minden – talán így lehetne a Lessingről elnevezett hamburgi fesztivál idei mottóját lefordítani. Minden benne van. Legelőször is minden, ami érinti a ma emberét. Az első két napban például a háború és a békétlenség. UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A nagy neveket felvonultató előadásokat nézve azt éreztem, hogy azok tíz-húsz-negyven évvel visszaröpítettek az időben, s egy régmúlt színházi világba kerültem. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amióta az Andrássy úton – látszólag kétségbe vonva a korábbi kurzus összes műfaji vívmányát – teljes esztétikai hátraarcot hajtottak végre, a „szép zene, szép ruha, szép díszlet” látóhatáránál messzebbre pillantó operabarátok kiéhezetten keresik az örömforrásokat. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE. Tovább a cikkhez
A színészek szinte egyöntetű ujjongással beszélnek az ukrán vendégrendező nyitott, konzultatív, megengedő munkamódszeréről, a „mózsno” ("lehet[séges]") ars poeticájáról. A szabad, tágas színészi akarat helyett azonban beszűkült rendezői önérvényesítés valósul meg. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Magyarországra lassacskán hazajáró ukrán rendező, Vlad Troickij ezúttal honfitársa, az ukrán származású Gogol klasszikusát lassította saját színházi gondolkodásához. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
