Tim Carroll különös kísérlete során két társulat nemhogy mély vízbe, de feneketlen tóba ugrott fejest. A kérdés, mely nyilván az alkotókat is érdekelte: mi születik a teljes káoszból és felkészületlenségből, a színészek magukra hagyatottságából? A válasz: kabaré. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Igazi belefeledkezős színház a Hermanisé. Nem pusztán arról van szó, hogy a rendező időt hagy arra, hogy eltűnődjünk a részleteken, hanem egyenesen elvárja a nézőtől, hogy ráérős kényelemmel minden színre lépő színésszel és a játéktérbe kerülő tárggyal viszonyt alakítson ki. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tíz évig sóvárgott a magyar közönség, hogy megnézhesse Andrej Mogucsij Szása Szokolov Bolondok iskolája című regényének alapján készült rendezését. Hosszú idő. Ezalatt nemcsak a rendező, de mintha maga az előadás is kissé megemberesedett volna. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezen a gyűjtőlapon megtalálja az összes írást, ami a III. Bárka Nemzetközi Színházi Fesztivállal foglalkozik. Tovább a cikkhez
A fiataloknak szóló előadások még mindig fehér hollónak számítanak a hazai kínálatban, és többnyire csak kötelező olvasmányok kerülnek műsorra. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Piaf Piaf közhelyek melodramatikus változataira épít kendőzetlen hatásvadászatot: a táncosokkal kiegészült társulat a tiszta szerelemről, az elmúlásról, a magányról, a szegénységről és a színház-az-egész-világról beszél, énekel és táncol. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Trilógia, Ágota Kristóf kivételes regénye a színpadon is megáll; nyelve dramatikus, szikár, helyzetei kiélezettek. És kihívás is: bizonytalan, hogy ami történik, hol megy végbe, ha egyáltalán végbemegy: a tudatban vagy odakünn, egy bármikori háborúban. TOMPA ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
