A Magyarországon szinte ismeretlen Landau Erzsi (Ergy Landau) az első világháború után Franciaországba emigrált magyar fotográfusok közé tartozik. Portré-, gyerek- és aktfotóiról, később riportfotóiról vált híressé. FISLI ÉVA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Cirkusz. André Kertész sosem látott képei címmel látható egy kamarakiállítás a Mai Manó Ház PaperLab Galéria nevű könyvesboltjában. Az összeállítás kiegészül még két korábban, 1925-ben illetve 1926-ban Párizsban készült cirkuszi témájú fotóval, melyeket a művész annak idején elajándékozott. BIHARI ÁGNES ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Drozdik Orshi performanszai és analóg fotói egybeérnek. Saját képmását előhívja, szétvágja, majd felnagyítja, összemontírozza, ezüst zselatinos fotóit átalakítja, magára vetíti, de nem egyszer, nem is százszor, ha ő akarja, akárhányszor. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gerhes Gábor Mai Manó Házban rendezett kiállítása az alkotó három évtizedes életművének fotóalapú munkáiból mutat be összegző válogatást. A Der Plan fontos prospektív retrospektív tárlat. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csak óvatosan a családi fotókkal, ha nem vigyázunk, műtárgy lesz belőlük! IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A türelmes és türelemre tanító prózaíró és fotográfus a valóságot mutatja a tények mögött, a teremtett világot nem teremti újra, de alkot, úgy dokumentál. Illetve dokumentál, úgy alkot. Bartis Attila író és fotográfusnak A szigeteken címmel nyílt kiállítása a Mai Manó Házban. A bemutatott anyag a Magvető kiadásában is megjelent. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vivian Maier munkáinak már-már hátborzongató tulajdonsága, hogy alkotójuk legtöbbet sosem vehette őket kézbe. Nemhogy előhívni és megmutatni nem akarta képeit, de még kontaktképeket sem készített legtöbb tekercséből. Mondhatni vaktában fotózott, csak a fotózás, a világ gyűjtésének ez a különleges módja mozgatta. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A gyűjtés életforma - foglalta össze egyszer a lényeget apró tárgyakra specializálódott ismerősöm, s ő is amellett kardoskodott, hogy a gyűjtés szempontjából nem csak az elsővonalbeli darabok lehetnek érdekesek. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Mai Manó Ház Budapest egyik legszebb múzeuma, bár ezt ritkán vesszük észre, nemcsak azért, mert nincs előtte impozáns klasszicista lépcsősor, vagy történelmi szoborkompozíció, hanem mert inkább a benne rejlő tartalomra koncentrálunk. A Fotóutca Fesztivál a már 120 éve a fotográfiát szolgáló épületet ünnepelte. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Vasárnap Mama telefonált, hogy főzött egy nagy adag rizst és nem érzi jól magát.” Ezt a mondatot egy szépirodalmi műben is olvashattam volna, pedig egy fotókiállításon találtam. SIMON BETTINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha valaki szereti a fotográfiát, akkor megvesz egy Steichent, egy André Kertészt, vagy az „Ebéd a New York-i felhőkarcolón” képet, mondjuk poszterméretben, és boldog. Mást az tesz boldoggá, ha ezeket a klasszikusokat eredeti kópián csodálja. A Mai Manóban ennek a szenvedélynek hódolhatunk. FÜRTH ESZTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Skype-on készített akt, külvárosok szeméttakarója és a nagymama a sodrófával – akkor kerülnek egymás mellé, amikor fiatal magyar fotográfusok lefényképezik őket. SIMON BETTINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Még két hét áll rendelkezésünkre, hogy személyes látogatás során döntsük el: vajon tényleg nagyok-e a szavak Kasza Gábor Y című kiállításának előterében? ZANIN ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szemafor, tigris, vasdaru, emelő. A Design Hét keretében életre kelt Moholy-Nagy László filmváza a Millenáris Teátrumban és a Mai Manó Házban. „A-u-t-o-m-a-t-i-k-u-s-a-n.” FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
André Kertész, Kepes György, Lucien Hervé, Pécsi József és Angelo – ezek a legrangosabb nevek a Mai Manó Ház kiállításán, amely kevésbé ismert képeken keresztül és kronologikus rendben vezet végig a magyar fotográfia száznegyven éves történetén. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
