Egy elidegenedett, végtelenül közönyös család életébe eljöhetne a megváltás, esélyt kaphatnának a jobbra, a változásra, ám ők nem csupán nem kívánnak élni vele, de észre sem veszik a lehetőséget. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nemzetiben nem Örkény Macskajáték című színdarabját játsszák, hanem saját verziót, amelyet Kulcsár Edit dramaturg a színpadi műből, az alapjául szolgáló regényből és a filmből szerkesztett össze. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bagó Bertalan, a rendező és Tucsni András, a dramaturg, nem csupán honosította a Hamvai Kornél által fordított darabot. Ők „megfejtették” a bajok okát, miközben New Orleansból elhozták Siófokra Blanche Dubois-t, meg a tragédiáját. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy hónapon belül két helyen mutatták be A velencei kalmárt. A Pesti színházi produkció rendezői megközelítése esély sem ad arra, hogy a mű a maga komplexitásában megszólaljon, Székesfehérváron pedig a nagyvonalúan, bár kissé tempótlanul lebonyolított – s elemzésem egyedüli tárgyát képező – előadásban jó pár eldöntetlen és megválaszolatlan kérdés maradt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Örökzöld, persze: Molnár Ferenc Liliom című darabját el kell játszani, ha akad a társulatban egy színész, aki után kiabál a címszerep. Vagy egy színésznő, akit az isten is Julikának teremtett. Vagy csak úgy. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Weöres Sándor drámája nem historizáló mű, a kecskeméti színpadon sem konkrét történeti korba ágyazódik a Koltai M. Gábor rendezte előadás: költői maskarádét látunk, amelyben ott kavarog a teljes magyar történelem, a huszadik század összes háborús és politikai tapasztalata. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Caligula helytartója és a Bánk bán biztos kezű és biztos ízlésű rendezései után Bagó Bertalan harmadszor dolgozott a kecskeméti Katona összeszokott társulatával. Egy sikersorozat legfőbb ismérve azonban éppen az, hogy előbb-utóbb megszakad. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az uralkodás, a szabadság kérdéseit tárgyaló történelmi darabok iránt programos érdeklődést tanúsító rendező, Bagó Bertalan a Bizánccal a Székely János-színműhöz (Caligula helytartója, Kecskemét/Thália, 2011) jár a legközelebb, de dráma és színrevivők ezúttal elkerülték egymást. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Garaczi László EMKE – Volt egyszer egy kávéház című darabját NEM írta meg, és ilyenformán tökéletesen működött együtt Bagó Bertalannal, aki NEM rendezte meg az előadást. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rácsozott hasábokból variálható, kombinálható sötét díszlethez udvari eszközemberek is tartoznak. Öltönyös, fekete kalapos arctalanok, akik az elemekhez tapadva, beléjük mintázódva léteznek. Őket mozgatja egy felsőbb hatalom, vagy ők mozgatják a világot? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megkérdőjelezni a régit akkor érdemes és úgy elegáns, ha az újragondolás iránymutató, eredeti vállalkozásnak bizonyul, márpedig a kecskeméti színház Bánk bánja innen nézve is fején találta a szöget. A jelszónk lészen: B. B. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A mának és a máról szóló előadást mutattak be Kecskeméten, szűk stúdiótérben. Az csak hab a tortán, hogy a szöveg majd’ negyven éve Erdélyben született, és (látszólag) a Kr.u. I. században, Palesztinában játszódik. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az oroszok már megint a spájzban vannak. Sőt van, ahol már egyenesen a télire eltett dunsztos üvegek körül forgolódnak. Szász János rendezése áthallásokkal teli orosz társadalmi „lekvárt főzött” Kecskeméten. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezt a kérdést teszi fel az előadásra vonatkozóan a biztonsági kordonok mögül színpadra érkező Claude Bukowski, a hajléktalan férfi, aki cigit és pénzt lejmol a közönségtől. Voltaképp igaza van, a hatvanas évek kultmusicaljét akár a hippikorszak nagy passiójának is tekinthetjük. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A híres-hírhedt romantikus melodrámát a rendezőként debütáló Sediánszky Nóra átiratában látjuk életre kelni a Thália Új Stúdiójában. Marguerite Gautier-t Tóth Ildikó játssza; árnyalt-elmélyült szerepformálása sem mentheti meg az ezer sebből vérző előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
