Mivel a címül választott szószerkezet a novellafüzért nyitó Tájékoztatásnak is az elején szerepel, s mert az előadás szövegének készítői is már az első percben idézik, illő elöljáróban kimondani: szép, hosszú nosztalgikus „levél” kerekedett a színen Krúdy egyik fő művéből. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A háború rossz dolog; nem árt ezt eszünkbe idézni, hiszen a közelünkben is tombol. Száz éve tört ki az első világháború, hetven éve szállták meg az országot a németek a másodikban; van mire emlékeztetni. Az első fölidézése kevesebb csapdát rejt magában. A Nemzeti szerint is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szellemes, kedves, frappáns, újszerű ötletek sokasága sem hiányzik a műköltészet „népmese”-csodájának színreviteléből. Mindez azonban sokszor lomhán eltékozlódik, főleg a dramaturgiai puhányság folytán. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A naiv és szentimentális színpadi költészetről szóló nagy ívű dolgozattal jelentkezett Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház nagyszínpadán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A híre megelőzte, bár az jobbára csak azt sulykolta, hogy új, musical és grandiózus, meg hogy „bátran reflektál az abortusz kérdésére”. A részletek elsikkadtak, tán azért, mert a megvalósítás módjával nem is illik foglalkozni egy olyan felemelő téma kapcsán, mint Mária fogantatása. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Vidnyánszky Attila rendezte előadás legfőbb jellegzetessége, hogy a rendező összetéveszthetetlen kézjegye semmilyen módon nem fedezhető fel rajta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
