Nem gondoltam, hogy egy irodalomtörténeti tanulmány (esszé) első másfél oldalának elolvasása után magamnak a „tobzódik” kifejezést fogom felírni egy cetlire, pedig most így történt. LABÁDI GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hónapos szobák, elefántcsonttornyok és törzskávéházak az egyik lemezen, csevegő és hógolyózó nemzeti klasszikusok a másikon. Iskolai segédlet gyanánt és a magányos böngészés céljaira egyaránt tökéletesen megfelel a Nyugat-évtől rugalmasan elszakadó PIM két multimédiás kiadványa. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványok egész sorával szegi be a Nyugat eseménydús emlékévét. A Kelevéz Ágnes és Szilágyi Judit szerkesztette pazar képeskönyv most egyszerre kínál érzéki élményt, valamint korrekt, sőt dús áttekintést a folyóirat történetéről. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Igazi centenárium az, amelyik önmagánál két-három esztendővel tovább tart. A tavalyi Nyugat-év könyvtermésének egy része is mostanában vagy a közeljövőben érik be. A Babits útján az antikvitástól napjainkig alcímű tanulmánygyűjtemény e termés pompás darabja. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szép, arányosan szerkesztett, okosan összerakott, olykor egészen megható estét állított össze Fesztbaum Béla Kosztolányi írásaiból, valahol a színház és a szavalóest határvidékén. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Fenyőfa, forraltbor, almássütemény és „rubintea” télies szinesztéziájába illeszkednek a Nyugat-év záróestjének programjai a Petőfi Irodalmi Múzeum majd' összes termeiben. BORGOS ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Életrajzom nincs is, csak munkarajzom van” – valamiért ez a Füst Milán-mondat mindig az elsők között hangzik el, ha róla van szó, talán, mert oly egzakt, és sarkosan lekerekített; ugyanakkor a harmadik róla szóló mondat máris Füst különcségeiről, szerepjátékairól szól. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az azonos című, tavasszal sikert arató összeállítás után, az Óbudai Társaskör ismét megszellőztette a lassan már százegy esztendős folyóirat és a zeneirodalom viszonyát. Más szerkesztőkkel, más fellépőkkel, de nem kevésbé érdekfeszítő módon. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Egy magyar irodalmi ménage à trois történetét írta meg a rendelkezésre álló dokumentumok alapján a nagy emberek magánéletében egyébként is jártas, már eddig is sok művésztárgyú regényt, darabot szerzett Nagy András. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS CIKKE. Tovább a cikkhez
„Bármily kicsiny mértékben név nélkül és névtelenül akár tudtok róla akár nem / Ott leszek valahol a szavában és a szívében annak is ki rólam sose hallott.” Ki írta e sorokat? Karinthy Frigyes. S igaza lett; bizonyítja a PIM-ben rendezett, teltházas pódiumbeszélgetés. SZEGŐ JÁNOS CIKKE. Tovább a cikkhez
A nagy szerkesztőt könnyekkel parentáló Osvát-emlék után, az M1 hétfőn késő este műsorára tűzte a Radnóti Színház Nyugat-összeállításának hátramaradó másik felét is. Borúra derű. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
A PIM-ben rendezett háromnapos Nyugat-konferencia a jelenkori magyar irodalomtudomány nagykoalíciójának is nevezhető. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Janka, Zsigmond, Mária – Jelenetek egy ikerszerelemből a felolvasott drámaszöveg alcíme. Nem is iker, inkább tükör, amiben az írói önkiteljesedés soha el nem ért végzete felé rohanó férfi saját képét keresné. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tóth Árpád az életrajzellenes olvasási technikák állatorvosi lova is lehetne; az a néhány fogalom, amit az életút afféle vulgárfogódzóként kínál, hál’isten (!) nem nagyon határoz meg semmit: Debrecen, Négyesy, Nyugat, tüdőbaj. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A százesztendős Nyugat folyóirat ünneplésében néhány kitűnő húzás után két intézmény megint eredeti ötlettel állt elő. Bizonyára százezrek érzékelték már, hogy szeptember 1-től (két hónapig) megszállottan földalattizó útitársakat kaptunk a 2-es és a 3-as metrón. A nyugatosokat. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
