Sárga az arca a fekete korona lakkfényű pántja alatt. Szinte foszforeszkál. Richárd ő, a démon, aki tudja, mit kell gondolni az emberről ahhoz, hogy aztán kellőképpen meg lehessen rontani. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nehéz egyeztetés volt, de végül kötélnek állt: Andrei Şerban, román származású amerikai rendező, aki a Radnóti Színházban a III. Richárdot rendezi Alföldi Róberttel a címszerepben, a darabról, a mindannyiunkban ott rejtező "Richárdról" is beszélt a Revizornak. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Mielőtt a színház végképp fölfeszül a Mici néni két élete és a Segítség, én vagyok a feleségem! közti ruhaszárító kötélre, és mielőtt a közönség végképp beleszokik, hogy hétköznapi gondjaival együtt az agyát is otthon hagyja, ha színházba megy, álljunk már meg egy polgári szóra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kettészakadt ország fölött marakodó honatyák, honvédő kormánypártiak és idegenszívű ellenzékiek, mindeközben kenyeret és munkát követelő nép. Hol játszódik Alföldi Róbert új rendezése? Természetesen Franciaországban, 1794-ben. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Básti Julit a Nemzeti Színház Sirály című előadásában, Arkagyina szerepében nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplők között jelölték kritikusdíjra. STUBER ANDREA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Augusztus 20-án Szegeden elmaradt az ilyenkor szokásos, kötelező tűzijáték. Rögtön egymás után kétszer is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vörös, barna, fekete függönyök ereszkednek, emelkednek, nyílnak, zárulnak. A fent, lent, előtér, színpadmély: a lejtmenetbe kapcsolt történelmi valóság színjátékként fordul mind a négy égtáj irányába. Színjáték két részben. Mégis szünet nélkül. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A címbeli kifejezés – Действующие лица – oroszul annyit tesz, mint magyarul Makai Imre fordítása elején a Személyek felsorolás. A Nemzeti premierjén a színmű valamennyi alakjával együtt mindenki „szereplő”, aki csak jelen van a teremben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet játszani a számokkal, lehet buherálni is őket, ha azt akarjuk látni, de főleg láttatni, hogy dől a nép a színházba - ettől még az marad a makacs igazság, hogy az irdatlan méretű szegedi szabadtéri színpadán csak a Mágnás Miska hozta a nézőket, és az sem könnyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Legutóbb két Molière-darab olvadt össze a szegedi Kisszínházban, most pedig – A képzelt fösvény beteg után – Szép Ernő két egyfelvonásosa került sokat sejtetően egymás mellé. A koncepció ezúttal is izgalmasabbnak bizonyult, mint maga az előadás. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Addig jár a korsó a kútra… Ám Kleist egyetlen vígjátékában a korsó – többekkel ellentétben – nyugton marad, mégis összetörik. Tragikus sorsa lavinát indít el. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A címszereplő éhkopp-estebédet készíttet elő, hogy muszájból vendégül lássa öregedő szíve ifjú választottját, Mariane-t. A vacsoratervezés során a fukar házigazda takarékos ötletekre jut: „…valami finom kis sűrű bab jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék…” TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sem az állatalakoskodó, pogány közelítésnek, sem a görögös-kórusos interpretációnak nem áll ellent a modern költői színjáték. A felületek és eszközök keverése kemény, tiszta drámaiságot szabadít fel a balladás előadásban. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
E zenés vígjátékot nyakon csókolta a múzsa. Illetve nem a múzsa a vígjátékot, hanem az ál-igazi betörő Lajos bácsi özvegy Murányiné méltóságos asszonyt, aki a „legnyakabb nyakkal” rendelkezik. Satöbbi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem lenne haszontalan tudni, mely felkínált darabok közül bólintott rá a rendező éppen erre. Zenés színházi ön- és társulati tréningnek nem rossz választás, de az emberöltővel ezelőtt keletkezett színmű, miközben levedlette a régit, kevéssé vett fel új, mai arcot. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
