Meglepő, mennyire a játékos-komikus-(ön)ironikus, a nevettetve gondolkod(tat)ó oldaláról láttatjuk kortárs táncszcénánkat, pedig összességében mintha nem ez lenne a jellemző ránk. Az előadások nagyobbik fele mégis e termékeny kettősség jegyében fogant. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A kortárs táncművészet (is) áru, az árut pedig reklámozni kell, ha szeretnénk bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe. A dunaPart – Kortárs Előadóművészeti Platform immár második alkalommal invitált külföldi szakembereket Budapestre röpke szakmai vizitre. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Az EKF finisében mutatták be Pécsett Frenák Pál új előadását k.Rush címmel. A saját(os) műfajmegjelölés szerint az előadás „movie-moving”, azaz mozgókép ihlette koreográfia, színpadi road movie, egy felvonásba zsúfolt végeláthatatlan rohanás. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Felfrissít a retró Shakespeare. A miliő csak pár évtizedet ugrik vissza, de az alaposan megdolgozott szöveggel összesimulva kortalanná tágítja a színpadi univerzumot: évezreddel korábbi politikai vircsaftja meglepően mai hatalmi harcokra utal(hat). SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy saccoltam, hogy Horváth Csaba előbb fog Beckettet rendezni. Merthogy szilánkokban már rendezett korábban is, gondoljunk a Csak a felhőkben elszórt becketti szövegmagokra, de drámányi terjedelemben még nem. Vajon mire várt? Tán csak nem Godot-ra? KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Az új Pintér Béla-darab sűrűbb matériából építkezik, mint az előző, a Párhuzamos óra. Az érdes rögvalóság karistolása zajlik újra meg újra, kesernyésen humoros jelenetekké oldva az ábrázolt életanyagot. Kevesebb több lett volna. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Valaki ráun monoton hétköznapjaira, és dobókockázni kezd. Ha egyes, megerőszakolja a szomszédnőt, minden más esetnél öngyilkosságot követ el. A kocka megkegyelmez: Luke leteperi a nőt. Aztán újra dob. És újra. Közben kiderül: kockáztatni jó. Vajon a Szputnyikkal is? NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dehogy az. Egy román drámaíró, öt marosvásárhelyi magyar és öt bukaresti román színész, egy magyar dramaturg meg egy román vizuális művész azt kutatja, milyen a húsz év után is velük élő történelem. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Végül mégsem végződött olyan rosszul az este. Réti Anna megnevettette és bűvkörébe vonta a Trafó közönségét. Pedig nem volt könnyű dolga: az amerikai Zoe Scofield előadása rendesen lelombozott mindenkit. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit lehet kezdeni egy végletesen passzív testtel? Létrejön-e kommunikáció, vagy csupán a kommunikáció illúziója az, ami egy kómában lévő férfi és hátrahagyott társa között végbemegy? Egyáltalán: szólót vagy duettet látunk? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A színlapon két alkotó közös munkájának metszeteként beharangozott előadás minden jó szándék ellenére sem tekinthető többnek félbemutatónál. Gergely Attila ugyanis egyszerűen beemelte egy korábbi darabját Zambrzycki Ádám (ön)ironikus-kritikus vidám szórakoztató műsorába. Ravasz. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Beavató színházként, színpadot sose látott tizennyolc évesek számára tökéletes választás lenne a fitneszterembe helyezett, testépítők világában játszódó Phaidra-történet. Csak valahogy el is kéne csábítani őket az előadásra. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Transzszexuális mélyfúrások Gergye-módra, avagy ironikus nemiszerv-börze, szórakoztatóan gátlástalan, művérben tocsogó, rakoncátlan, morbid revü – Nietzsche bűvöletében. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabó Réka új bemutatóján dugig tömve a Trafó: igen nagy szó, hogy a Tünet Együttes ugyanúgy behozta a maga közönségét, ahogy például a Krétakör szokta. Csak tán az álmaik túl szelídek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
