Az emlékezetben élő és holt terek mind arra a konfliktusra mutatnak rá, amely minden várost érint: a változás igényére, és az emlékezet elvesztésének egyidejűségére. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Impresszionista színvilágú festmények, élénk színekben tobzódó rajzok, klasszikusan komponált fotók – halott épületekről. A Budapest Galéria Hátrahagyott Utópiák című kiállításán festői szépségű képek szembesítik a nézőt a szocializmus utópiájának kudarcával. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Komoly kihívás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója harminc éves történetéből retrospektív kiállítást rendezni, az ugyanis számos buktatót rejt magában. KOCSIS KATICA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gobbi Hilda a kisfiatjából, Passuth László macskával, Ruttkai és Latinovits kiábrándultan néz ránk. Valós és eljátszott, nagyközönségnek szánt és intim, színpadon megélt és az életben tettetett pillantok kergetik egymást Keleti Éva fotóin. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Négy dán fotós két témakörben mond egymásnak ellent: patetikus és ironikus tájképek illetve élők és holtak portréi találkoznak, hogy a kibékíthetetlennek tűnő oppozícióikból végül mégis valamiféle egység bontakozzon ki. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az, hogy egy fotós a fény szerelmese, nem meglepő. Pácser Attila viszont annyira rajong érte, hogy minden tárgyat és teret annak szolgálatába állít, hogy textúrát adjon a műterembe áradó bársonyos fényeknek. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vancsó Zoltán és Nagy Zoltán a fotózás klasszikus irányzatát képviselik: csodálatos véletlenek komponálta képeken mutatják be idegen városok rejtett, örömteli és abszurd pillanatait. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
