„Valóban létezik az Arany Sziget? Merre található? Ez alkalommal Japán vizein. Igen, létezik. És nem először. Többször létezett már (és még fog is) csillagjaink és katasztrófáink hosszú krónikája során... A Szigetre megyünk, ami száműzetésnek tűnhet, ám valójában menedék és újrakezdés.” HORVÁTH PATRÍCIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sikerről, közösségi alkotásról, avignoni tapasztalatokról és a nagy példaképekről mesélt Párizsban napjaink egyik legismertebb francia színházi alkotója, akinek Edmond című darabját Debrecenben mutatták be először Magyarországon. HORVÁTH PATRÍCIA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
El Kazovszkij ezzel a kiállítással, A túlélő árnyékával világunk időben és térben megkerülhetetlen művésze lett: az árnyék, amelyet a művész és a kiállítás vet ránk, ma sokkal inkább fényhez, megvilágító erejű fényességhez hasonlít. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE. Tovább a cikkhez
Áll előttünk az igazi, legendás naiva, szerepkörének és életének itt, ezek között a falak között kiérdemelt erős hitelével, s nem történik más, mint hogy 1944 erdélyi frontvonal-történetére montírozódik rá a szőkesége. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Noha Brook és Mnouchkine interkulturális munkái is felsejlenek benne, salzburgi Peer Gyntjében Irina Brook nem ismétli édesapját vagy példaképét. Inkább visszamegy eléjük, és a hatvanas éveket idéző „rock and roll” utazássá formálja a nagy énkereső történetét. KÉKESI KUN ÁRPÁD ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ariane Mnouchkine visszatért egyetemi tanulmányai egyik színterére, Oxfordba, hogy előadást tartson a Les Atrides-ről és általában a színházi rendezésről az APGRD, a görög- és római színdarabok előadásait kutató tanszék fogadótermében. KAPPANYOS ILONA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Ariane Mnouchkine filmet forgat, nagyszabású, pátosszal teli politikai alkotást, mely a későromantika emberképét és a korai parlamenti demokrácia eszmerendszerét megidézve a liberté, az égalité és a fraternité történetté fogalmazott jeleneteit veszi képkockákra. JÁKFALVI MAGDOLNA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
