A Sirály kínálja magát tételdrámaként: generációk és/vagy tehetség témakörében a rendezőnek döntenie kell. A számos vagy inkább számtalan megtekintett előadás alapján gondolom így – és akkor mostantól, Székely Kriszta rendezését látva másképp is gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kellenek az őrültek. (Nem baj, ha nem szentek.) Kellenek a mániákusok. (És nem baj, ha nem mono a jelzőjük.) És egy olyan régióban, mint az Észak- meg a Közép-Alföld, különösen kellenek. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Balázs Péter szolnoki népszínházi programja immáron Kacsóh Pongrác klasszikus daljátékát is utolérte. A kritikus nem hímez, nem hámoz. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez