Viharos cáfolattal szembesülhettem a minap, a tőlünk az elemző érzékelés szintjén ismét kozmikus távolságba került Bécsben. Az izraeli Ohad Naharintól, napjaink egyik legnagyobb koreográfusától alkotói válság-gyanús ismétléseket láthattunk mi itthon, pár év alatt háromszor is. De, jelentem: nincs baj, egy szál se. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Emlékszel, amikor ’89-ben zsúfolásig megtelt az Erkel Színház?” – kérdezte egyik barátom a másikat, a Köztársaság téri Csipkerózsika-ház befogadóképessége negyedével bíró Trafó kicsi, mégis foghíjas nézőterén az izraeliek első estjén, a függöny felgördülte előtt. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
