Hogyan lehet részvételivé tenni egy köztéri installációt? Mivel lehet elérni a bevonódást Budapest egyik legforgalmasabb terén, mindössze egy kisfilm megtekintésével? Ilyen kérdések jártak a fejemben szeptember végén, a Széll Kálmán térre menet. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Másfél éves kényszerszünet után végre újra együtt fesztiválozhatott a táncot szerető, és azzal ismerkedni vágyó közönség Veszprémben, ahol a TÁNC XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztiválját rendezték. BÁLINT ORSOLYA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az idei Placcc-nak bizony örülhetünk, és nemcsak azért, mert végre „rendes” előadásokat látni testközelből (#herecomesthesun), de azért is, mert ez a fesztivál minden, csak éppen nem „rendes.” KOMJÁTHY ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egerben kezdte a pályáját, fontos időszak volt számára a Vígszínház, ám a kőszínházi struktúrának hátat fordítva az Orlai Produkció társulatához szerződött. Mészáros Máté Pass Andrea új darabjában, a Nyakunkon a revizorban próbálja a polgármester helyett a színházigazgató szerepét. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Van ez a közönség által igen-igen kedvelt színházi műfaj, az életjáték. Nem dráma, de színház; kapcsolódása mind a hétköznapokhoz, a jelenhez, mind a közönséghez direkt, evidens. Ha ráadásul a színházról, színészről (is) szól, a siker garantált. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jó lenne tudni, miért. Mármint miért került színre Szuhovo-Kobilin Az ügy című darabja a Katonában; mit látott benne Ascher Tamás, aki megrendezte, és miért nem látom én, amit ő látott. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Orlai Produkciós Iroda Second life, avagy Kétéletem című előadása erősen elgondolkodtatott arról, vajon mi lennék, ha nem újságíró. Remélem, nem lennék politikusfeleség, egyházi méltóság, George Michael vagy Jim Carrey. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Hinoki után ismét a Trafó színpadára készít koreográfiát Mészáros Máté. A United Space of Ambivalence főpróbahetéhez közeledve eredetiségről, színházi terekről és inspirációkról beszélgettünk, na meg arról, milyen hónapokon keresztül hat férfi táncművésszel dolgozni. DOHY ANNA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Orlai Tibor előadásainak egy része a tuti siker receptje szerint készül, másik része pedig merész, kockázatos vállalás, a minden értelemben vett bukás lehetőségét megengedő bátor kísérletezés. Mielőtt megnéztem volna a Bocs, félrement! című vígjátékot, azt gondoltam, ez az előadás a két kategória közé csúszik. Tévedtem. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pécsett kezdett, Egerben vált ismert színésszé. A jelenleg kaposvári színésznő főszereplésével a közelmúltban mutatták be Háy János A halottember című előadását a Szkéné, az Ördögkatlan Produkció és a Nézőművészeti Kft produkciójában. Mészáros Sárát kérdeztük a szerepről, színházról, a váltások nehézségéről. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A nyolcvanas évek Magyarországának, budapesti mindennapjainak és mindenéjszakáinak kicsinyített mása került színpadra. E kornak is volt „szűrt levegője”. Ami Dés Mihály Pesti barokk (2013) című regénye emlékjelen-szűrőjén fennmaradt, azt Kern András szűrte tovább mai színdarabbá. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Párterápiát, az Orlai Produkció legújabb bemutatóját láttuk a festői Szentendrén, a városháza udvarán működő nyári színházban. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vidovszky György Brecht példázatából kicsit hosszú, kicsit humortalan, de alapvetően komoly és közérthető ifjúsági előadást rendezett a Budapest Bábszínházban. ADORJÁNI PANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Még mielőtt újra felmerülne kérdésként, kell-e kortárs színház és tánc a zene szigetére, sietek leszögezni: az előadások zömmel kiálltak önmagukért és érdeklődőben sem volt hiány. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Az alábbi interjú hosszú, és hosszú ideig készült. Kezdetben Gothár Péter kitüntetése, a Nemzet Művésze cím és életjáradék volt az apropó - és mire vége lett, már a független színházak kivéreztetéséről is kérdeznünk kellett. Meg arról, hogy miért nem csinál filmet. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
