Eljön a pillanat, amikor a színészek ellen nem a világ, hanem ők maguk esküdnek össze, és a rendező csak annyit tehet, hogy magán kívül üvölt a takarásban: „Nem érdekel, oldjátok meg!” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Parányi játéktérben, pár sor párnázott szék előtt valami asztalféleség van középen. Rajta terjedelmes, fekete plasztikzsák, ami egyszerre csak vonaglani kezd, majd kihasad belőle a zombinak maszkírozott költő, s felénk fordul. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás játéktere szcenikai műremek. A komplex, organikus látvány nyújtotta élmény, a szokatlan díszlet eleven, mozgékony színessége és gondolatisága részben kárpótolja a közönséget az egyéb erényekben szerény bemutatóért. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem vagyok olyan néző, aki szerint minden filmet csakis diára szabadna forgatni, kizárólag hús-vér szereplőkkel, de amikor azt hallottam, hogy a Disney olyan Kipling-adaptációt készít, melyben Mauglin kívül szinte mindent és mindenkit számítógéppel rajzolnak a nagyvászonra, hááát... KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A medenceszerű díszletet, Bátonyi György munkáját, akár ladik, hajó belsejének is nézhetjük, ahogy közép felé öblösödik, előre pedig fülkésen mélyül. A hajó-asszociáció csupán az egyik lehetőség, mivel a főhőst, Störr kapitányt nem a tenger, hanem a szerelmi viharzás viseli meg. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
