Nyaranta, a Pécsi Országos Színházi Találkozót követően Győrben a táncosok is összegyűlnek a Magyar Táncfesztiválon. A két eseménysorozat összehasonlítása azonban nem lenne helyénvaló, hiszem az eleinte kétévente, később évente megrendezett, idén a jubileumi, 10. évét ünnepelő győri mustra a valamivel idősebb POSZT-hoz képest más pozícióval és struktúrával rendelkezik. SÁNDOR ZITA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A XI. Budapest Táncfesztivál (korábbi nevén Táncfórum) egyik idei újítása a „két alkotó egy színpadon” koncepció: egy estén két különböző együttest láthatunk. Ezzel elvileg jól járhat a közönség, hiszen kettőt kap egyben. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nagykorúvá válás és belépés a házaséletbe; örömteli, érzelmileg nagy megpróbáltatást jelentő események. Ünneplésük szigorú tradíciók szerint folyik. A Terített asztal című est két kortárs balett előadása a szertartás szigorú rendjében kiszámíthatatlanul csapongó lélekről szólt. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az évad vége felé közeledve a Nemzeti Táncszínház által rendezett Táncfórum minden évben tartogat hazai premiereket. Idén többek között Grecsó Zoltán két rövidke darabja és Fodor Zoltán háromrészes alkotói estje kerül terítékre, melyből az egyik opus szintén újdonság. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A MU Terminál mint módszer, kiválóan működik. Olyan, mint egy nagyszerű keltető, melyből évről-évre bújnak ki a szinte színpadkész táncospalánták. Ez alkalommal Fodor Zoltán és a művészeti vezető, Fejes Ádám darabjaiban mutatta meg magát az aktuális évfolyam. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Grandiózus lovagterem acélszürke falakkal, belőlük kinövő páncélos lovag- és barokk angyalszobrok, körben a falhoz támasztott elegáns bőrfotelek és egy óriási franciaágy uralja a teret Fodor Zoltán Dido című előadásában. TRIFONOV DÓRA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
