Kisebb, nagyobb megtorpanásokkal, nekilódulással profimód működik a komédia, rendre ülnek a poénok, hőseink nem is hagynak ki egyetlen kínálkozó ziccert sem. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hernádi Judit és Gálffi László hibátlan ökonómiával, a hatásvadászat csapdáit messze elkerülve hozzák színre figuráikat. Két erős egyéniséget látunk kibontakozni, méghozzá a maguk „fejlődéstörténetével” együtt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legismertebb hazai magánszínház, az Orlai Produkciós Iroda vezetőjével, Orlai Tiborral beszélgettünk arról, hogy 25 évvel az alapítás után újrakezdené-e a színházi producerséget, de szóba kerültek a független színházi csapatok, az állami támogatás hiánya, meg az, hogy számára a vidéki és a budapesti néző miért ugyanolyan fontos. Tovább a cikkhez
Októberben mutatták be a Belvárosi Színházban Deborah Zoe Laufer Szemünk fénye című darabját. A szerzővel beszélgettünk hagyományról, vallásról, széthulló kultúrákról és Csehovról. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Széttépve szórakoztató zenés produkció képében megfogalmazott szemtelenül igaz társadalomkritika szeretett volna lenni. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ami Woody Allennél szíven ütött, azt a Belvárosi vígjátékában alaposan kinevethetjük. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Orlai Produkciós Iroda Richard Greenberg sikerdarabjával öntudatlanul is olyan kérdéseket vet fel, amelyeket már rég ideje volna megválaszolni – legfőképpen itt, a Belvárosi Színházban. DÉZSI FRUZSINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hernádi és Kern brillíroznak a szellemes, jól megírt komédiában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az önmagáért való lázadást, a dühöngést, melynek oka van csak, iránya nincs, ma leginkább kamaszkornak nevezzük, a felnövés folyamatának részeként tekintünk rá. John Osborne korában nőtte ki magát ez a viselkedésforma először szubkultúrává, politikai kérdéssé. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ezt kérdezte a Radnóti Színház művésze, aki nem szeret interjút adni, mert szerinte ha valaki megnézi a szerepeit, mindent megtud róla. Vagy majdnem mindent. Ugyanakkor, teszi hozzá, az a színész, akinek nincs titka, érdektelen. Ez ugyan ellentmondásosan hangzik, de nem ez az egyetlen a színészi pályán. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Bulvár-királydráma: ez James Goldman 1966-os, két megfilmesítés révén is ismerős darabja, amely nemcsak a közös családi karácsonyozások feszültségeit teszi érzékletessé, de arra is alkalmas, hogy egy életre elvegye a kedvünket a királyfis ábrándoktól. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Különös élmény egy Szép Ernő-mű robbantott változatával találkozni. Az előadás első felvonása szilánkokra hasad, de aztán, leginkább a szerzőnek köszönhetően, szépen gyógyul, s részeiben magára talál a produkció. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„De akkor most molesztálta a pap azt a fiút vagy nem?” Szinte dühösen szegezi a kérdést az egyik néző a másiknak a premier után. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Orlai Tibor előadásainak egy része a tuti siker receptje szerint készül, másik része pedig merész, kockázatos vállalás, a minden értelemben vett bukás lehetőségét megengedő bátor kísérletezés. Mielőtt megnéztem volna a Bocs, félrement! című vígjátékot, azt gondoltam, ez az előadás a két kategória közé csúszik. Tévedtem. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nyolcvanas évek Magyarországának, budapesti mindennapjainak és mindenéjszakáinak kicsinyített mása került színpadra. E kornak is volt „szűrt levegője”. Ami Dés Mihály Pesti barokk (2013) című regénye emlékjelen-szűrőjén fennmaradt, azt Kern András szűrte tovább mai színdarabbá. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
