Hamar kiderül: Andrei Şerban Lear-rendezésének lényege nem az, hogy minden szerepet nők játszanak benne. Az értelmezést esszenciálisan magába sűrítő legfontosabb elem a tér, amely a gyulai sportcsarnokban adott körülmények között egyben meg is nehezítette a befogadást. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Képmutatás volna eltagadni: aki tud az örömteli tényről, nagy várakozással érkezik a tavaly Románia legjobb előadásának járó UNITER-díjjal jutalmazott temesvári produkcióra. És aztán nem is csalódik. Vagy nem nagyot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Erős a kezdés Gyulán: Peter Brook két éve Zürichben bemutatott, két személyre szabott monológja nyitotta a hatodszor elstartoló Shakespeare Fesztivált. Az előadás csak kicsit Shakespeare, viszont nagyon színház. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Romeótól, Juliától szót sem hallani, Hamlettól is alig többet egy tubíornáttubí-nél, azt is a rend kedvéért. Ellenben izzik az argentin tangó, villannak a szemek, testek csapódnak a földhöz, félelmetesen. A sepsiszentgyörgyi M Studio két, mozgásszínházba oltott Shakespeare-feldolgozása lehengerlő. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Keserű a komédia karnevál idején – de nem ezért nem könnyű követni Szergej Maszlobojscsikov gondolatmenetét. Bár a színpadon látottakba könnyen belefeledkezhetünk, a díszlettervező-rendező csapdát állít a nézőnek. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
