Na, nem úgy, mint Jack Kerouac híres regénye, az Úton, és nem is úgy, mint Cormac McCarthy Az út című műve, de mégiscsak road novel ez, és a végén megérkezünk... hova is? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mennyire saját élmény és mennyire eltávolított a történet, amely egy osztálytalálkozó kapcsán vet föl súlyos kérdéseket, a hollét, az otthon érzetének a szemszögéből. Tompa Andrea új regénye, a Haza: számvetés útközben. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Stereo Akt által szervezett négypaneles konferencia két középső blokkjáról tudósítok: a részvétel és a dokumentarizmus amúgy se esik olyan messze egymástól. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Négy, jóvátehetetlenül személyes belső térben hangzik el Tompa Andrea regényének négy belső monológja, amit semmiféle külső nézőpont nem old fel: annyit „látunk”, amennyit ők látnak és értelmezni képesek a körülöttük zajló politikai-társadalmi folyamatokból. SIPOS BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rózsa erős metafora. A nőiségé, az erőé, a hallgatásé, a törékenységé. Az egyszervolt kerté. A sub rosa a titoké. Ahogy Vilmos, az Omerta központi figurája látja, láttatja rózsáit, indítja el a történetszálakat, mondja új regényéről Tompa Andrea. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Libri Kiadó másodszor jelentet meg kis kötetet az Amnesty Internationallal közösen; a koncepció az, hogy a jogtiprásokat az egész világon figyelemmel kísérő Amnesty egy-egy konkrét történetet ad „alapanyagként” kiváló íróknak, akik rövid szövegekben (leggyakrabban novellákban) reflektálnak ezekre. KÁLMÁN C. GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Színházi Kritikusok Céhe Csáki Juditot jelölte a POSZT zsűrijébe, ám a fesztivál tulajdonosai ezt nem fogadták el. Négy kritikus hallgatással tiltakozik. Tovább a cikkhez
A melegvizet nem kell feltalálni, avagy minden remek ötlet közkincs: az egy évvel ezelőtti Ganymed Goes Europe nyomán készült Textúra 2014 című produkció a Szépművészetiben előre vetíti sorozat-jellegét. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Ördögkatlan Fesztivál első látásra, a megnyitón ülve minden évben ugyanolyannak tűnik, de mégis más, a megszokott elemek mellett hozza a gyönyörködtető változatosságot és a meglepetéseket, ha másképp nem is, hát az ördögi időjárás vonatkozásában. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szappannal szájat mosatnak velünk, ha szóvá tesszük, hogyan jelenik meg a „család” elvont ideája a valóságban – finoman szólva – a maga tökéletlenségében. Ma nem a gyerekbántalmazás illetlen, hanem ha valaki beszélni akar róla. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Történetek az Aranykorból” – nevezi meg keserű iróniával időkeretét a regény. A periódus, melyben egy középiskolás lány felnőtté érik, az utolsó fejezet címét is adó ’89 karácsonyának napjaiban ér véget. Romániában. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
