A magát „non verbális MAGYAR érték”-ként, „új magyar hungaricum”-ként, „közönségbarát produktum”-ként meghatározó üzleti vállalkozás, az ExperiDance, a Művészetek Palotájában mutatta be legújabb produkcióját, a Boldogság 69:09-et. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Végül mégsem végződött olyan rosszul az este. Réti Anna megnevettette és bűvkörébe vonta a Trafó közönségét. Pedig nem volt könnyű dolga: az amerikai Zoe Scofield előadása rendesen lelombozott mindenkit. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Részleteiben többnyire látványos, egészében viszont fárasztóan modoros és tét nélküli Duda Éva új darabja, a CARNEval, pedig igazán sok munka van benne. Nagy kár. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Frenák nem szépeleg, nem gügyög, nem hazudik. Az InTimE minden vadromantikus álca ellenére az időbe vetettség tragikus tapasztalatával szembesít: ölelni azért kell, mert halandók vagyunk. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Transzszexuális mélyfúrások Gergye-módra, avagy ironikus nemiszerv-börze, szórakoztatóan gátlástalan, művérben tocsogó, rakoncátlan, morbid revü – Nietzsche bűvöletében. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy itt sírva lesz, afelől nem volt kétségünk a Millenáris Teátrumba, Bozsik Yvette új koreográfiájának bemutatójára érkezve. Az emberi akaraterőnél, állhatatosságnál kevés megrendítőbb dolgot ismerek. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyen nincs, és mégis van: felszabadultan jövök ki egy kortárstánc-előadásról – gondoltam 2004-ben, miután Szabó Réka Karc című produkcióját láttam. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
