Urbán András előadásai kellemetlenek. Nem engedik, hogy nézői közömbösen távozzanak róluk. A rendező erős effekteket használ, kibillenti közönségét a békés szemlélődés állapotából. Ahogy legutóbb a Szardínia bemutatójánál is tette. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Romeótól, Juliától szót sem hallani, Hamlettól is alig többet egy tubíornáttubí-nél, azt is a rend kedvéért. Ellenben izzik az argentin tangó, villannak a szemek, testek csapódnak a földhöz, félelmetesen. A sepsiszentgyörgyi M Studio két, mozgásszínházba oltott Shakespeare-feldolgozása lehengerlő. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Illúziótlan, karcos előadás, nagyra törő színházi program első stációja. A kopott patinájú, de hibátlan akusztikájú, a valahai ékszerdoboz-szépséget nyomokban őrző erdélyi épületben úgy játsszák Csehov remekét, hogy a szenvedélyek hullámmozgása elér egészen máig. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dehogy az. Egy román drámaíró, öt marosvásárhelyi magyar és öt bukaresti román színész, egy magyar dramaturg meg egy román vizuális művész azt kutatja, milyen a húsz év után is velük élő történelem. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Szabadkai Népszínház kortárs drámaíró munkaközössége újabb opusszal állt elő. A Safe House című krimi London 122.000 lakosú szatelitvárosában, Ipswichben játszódik. Miért éppen ott? PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ritkán ír le ilyet az ember, de néha mégis: a pécsi Visniec-bemutató semmiféle hiányérzetet nem hagyott maga után. Kitűnő darab, érzékeny rendezés, remek színészi munka – mindez pedig néhány tucatnyi néző előtt a Pécsi Harmadik Színház Stúdiószínházában. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azt kérdezik tőlem a barátaim, mit gondolok az előadásról. Érzem, és aztán kiderül, hogy nem vagyok paranoiás, hogy inkább az érdekli őket, mit értettem belőle. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
