Nem, nem fogom vissza magam, mindent és mindenkit leírok, mert ebben az előadásban mindenkiről van mondanivaló. Hogy ez az előadás rendben van, azt már az első pillanattól fogva lehet tudni, egyszerűen jól kezdődik. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE. Tovább a cikkhez
A Kortárs táncelméletek című kötet legalább kétféle értelemben nevezető hiánypótlónak az ábrázoló művészetek körül kialakult, kialakulófélben lévő hazai elméleti diskurzusban: egyrészt, mert általa végre dekonstrukciós megközelítésben olvashatunk a performativitás jelenségéről, másrészt, mert (ennél fogva) válogatott tanulmányai a hiány ábrázolásának (anti)esztétikájáról, a reprezentálhatatlan reprezentálásának eseményéről értekeznek. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Első hallásra nem tűnik elementáris felismerésnek, hogy a színház nem egyenlő a drámával. Persze, a drámát elolvassuk, majd elmegyünk a színházba, ahol meg is tudjuk nézni és hallgatni. Márpedig a felismerésből önálló tudományág indult útjára úgy ötven évvel ezelőtt. PÉTER PETRA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez