A Magyarországi Német Színház a Rivalda Fesztivál keretében a Tháliában járt (K)Narrenspiel (Komámasszony, hol a stukker?) című előadásukkal. A halmozottan hátrányos helyzetű, heroikus küzdelmet folytató társulatot érdemes felrakni a magyar színházi térképre. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Lehet fenntartásokat megfogalmazni, s akár még fintorogni is kedvünkre, ám egyvalami kétségtelen: Pataki Éva 1986-ban tartós sikerű színpadi művet alkotott. A két XX. századi ikon története ezúttal békéscsabai színésznők hálás jutalomjátékává vált. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Az istenek jogtalanul viselkednek, az áldozatok tehetetlenek, fellebbezésnek helye nincs. Épül a ház, szól a sláger, mulat a nép. Porsche, szerelem, száguldás. Közben megtanulhatunk nevetni is - elsősorban magunkon. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Revizor jön hozzánk”, süvíti dúlt hangon a zaklatott polgármester, és minden fejtetőre áll. Csúfondáros, metszően gunyoros, korhű miliőjével is elevenen ható gyilkos komédiát rendezett Bagó Bertalan Zalaegerszegen. Gogol remekművéhez nem kellett aktualizálás. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem telefonálnak, dehogy. Zsonglőrködnek a parányi kütyüvel. Esemeseznek, mobiloznak, lógnak az apró készüléken, soha meg nem szakítva a csevegések áradatát. Mert mobilon kommunikálni: világnézet. A legeslegújabb kor egyik szimbóluma. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyaktörő létramutatványok és mesterien kivezetett helyzetgyakorlatok – a debreceniek bravúrgyanús előadása szinte meggyőz Szergej Medvegyev drámájának jelentékenységéről. Miért, hogy a nők mindig a rosszfiúkat választják? LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Színházi találkozókon időnként felbukkannak előadások, melyekkel nem vendégszerepelni kellene, hanem odahaza is eldugni őket a közönség elől. A Thália Színház Rivalda Fesztiváljának keretében sikerült egy ilyenbe süppednem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kicsit egyoldalú, kicsit komolykodó, humort csak imitt-amott felvillantó megvalósításban került színre Miskolcon a Leenane szépe, legalábbis a fővárosi vendégjáték tanúsága szerint. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Xantus Barbarának még mindig érdes a hangja, Hujber Ferencnek még mindig izmos a felsőteste, az ifjúság még mindig elmúlik, és ez még mindig fáj az emberfiának. Tennessee Williams drámája még mindig avíttnak hat - legalábbis Szurdi Miklós és a dunaújvárosiak előadásában. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Látszólag tip-top előadás a soproni, a főszerepekben nem lebecsülendő színészi teljesítményekkel. A budapesti vendégjátékon őszintén meg is tapsolta a Thália (Arizona Stúdió) közönsége. Az eredmény mégsem lelkesítő. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
