Theodórosz Terzopulosz évtizedek óta keresi-kutatja a színház ősi rítusát, szeretné a színen megmutatni a Dionüszosz eksztatikus kultuszában gyökerező kiindulópontot, ahonnan a színházi műfajok és formák erednek. Ehhez kínálkozó anyagnak gondolja Euripidész Bakkhánsnőkjét, az egyetlen fennmaradt görög tragédiát, amelyben a színház istene, Dionüszosz szereplőként is fellép. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Mondanám hamar, hogy a színésznői teljesítmények fantasztikusak, de aztán kiderül, hogy a színészférfiakéi is. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 30. THEALTER is majdnem elmaradt a világjárvány miatt, s hogy mégis sikerült megrendezni, azzal a csapat igen jókor jött gesztust tett a színháziak és közönség felé is. Még az utolsó három napon is meghatott, hogy a törzsközönség rendületlenül viselte a maszkot a zárt terekben: le sem tagadhatnák a színházhoz való makacs ragaszkodásukat. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Alföldi Róbert rendezése eleven színházi paradoxon: hatásos előadás - nem különösebben erős, izgalmas vagy jelentékeny főszereplőkkel. Sok a csend, sok a támadó látvány- és játékötlet, sok a hisztéria a budaörsi Elektrában. Néha túl sok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Vesztesek emlékeznek a vesztesekre.” Erős, a mindenkori háború esszenciáját megragadó felütés Tompa Gábor fesztiváligazgatótól. Ilyen volt a kolozsvári Interferenciák hatodik kiadásának első fele. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Lehetséges-e olyan alkotói szándék, amely egy antik drámaszöveget távoli, idegen objektumként akar láttatni a ma nézőjével? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem minden az, aminek látszik – irgalmatlan nagy közhely, tudom, de végül is megbocsátható, ha arra gondolunk, hogy az európai drámatörténet jó része ennek a klisének szétszálazására, folytonos újragondolására épül. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kolozsvári Interferenciák Fesztivál idei tematikája az idegenség volt. A közel-keleti helyzet és a menekültválság szinte kikényszerítik a kérdést az európai alkotókból: hányféleképpen válhat egy ember idegenné? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Visszakerestem: két éve arról írtam az Interferenciák előző kiadása kapcsán, hogy kevés olyan fesztivált ismerek, ahol zsinórban lehet látni ennyi megosztó előadást. A helyzet fokozódott. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Látványos akció és veretes dikció kényes egyensúlyát hozza létre Szőcs Artur a miskolci társulattal, amikor Euripidész ma is érvényes gondolatait egy futófényekkel dekorált lebujban mondatja el. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kétarcú Euripidész tragédiája, s kétarcú Horváth Csaba előadása is, csak éppen másként. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van-e köztünk olyan ember, aki életét áldozná a szeretetért? Sorin Militaru rendezése igenlő választ ad a kérdésre, de biztosít minket arról is, hogy velük együtt tűnik el a világból a jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Luc Bondy, a Wiener Festwochen intendánsa Euripidész Helené című művét, Peter Handkénak erre az előadásra készült új fordításában rendezi a Burgtheaterben, az egyik legnagyobb ottani sztár, Birgit Minichmayr címszereplésével. BORONKAY SOMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mihai Măniuţiu öt éve bemutatott, a világban sokfelé járt, s most egy estére Pécsre is ellátogató nagyszebeni Élektrája azonosítható téren és időn kívül játszódó, éjfekete balladának láttatja az egyik legnépszerűbb görög tragédiát. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A vörös inget és cipőt, fekete nadrágot viselő fiatalember, Dionüszosz már a nézőtér egyik székén ül, amikor magunk is elhelyezkedünk a teremben. A mámoristennel egy platformra, legalábbis egy placcra kerülünk. Ha akarjuk, ha nem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
