A komoly hagyományokkal rendelkező plzeni fesztivál az évad legjobb cseh előadásai mellett megörvendezteti nézőit a nemzetközi színházi élet kurrens szuperprodukcióival is. Itt most két családi történetről írok. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
„Vesztesek emlékeznek a vesztesekre.” Erős, a mindenkori háború esszenciáját megragadó felütés Tompa Gábor fesztiváligazgatótól. Ilyen volt a kolozsvári Interferenciák hatodik kiadásának első fele. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A nagy neveket felvonultató előadásokat nézve azt éreztem, hogy azok tíz-húsz-negyven évvel visszaröpítettek az időben, s egy régmúlt színházi világba kerültem. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kivételesen erős színházi este. Végiggondoltság, sokértelmű képek sora, zene és látvány tökéletes összhangja, színészi pontosság és ihletettség – Luk Perceval módra. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kritikust nem a reprezentatív és sokszínű összkép, hanem egyszerűen a legfigyelemreméltóbb előadások érdeklik, mert azok szülnek termékeny szakmai vitát. Például színház, elbeszélés és film viszonyáról. KRICSFALUSI BEATRIX BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Az úgynevezett „új tárgyiasság” egyik markáns írójának műve a weimari köztársaság dekadáló atmoszféráját jeleníti meg. Mindez azonban csöppet sem érdekelte Luk Percevalt, amikor a Münchner Kammerspielében megrendezte Hans Fallada Mi lesz veled, emberke? című művét. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kész regény a Kennedy-klán élete – de ettől még semmi keresnivalója sem regényben (noha számos könyv született róla), sem színpadon. Luk Perceval kell ahhoz, és a hamburgi Thalia Theater színészgárdája, hogy színházi tartalmat kapjon a közhely: sic transit… CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
