Úttörő érdeműnek jelzett tanulmánykötet a politika és a könnyűzene kapcsolatáról. Csakhogy a könnyűzene (a rock, a metál, a protest-song vagy a punk) ellenkulturális vonatkozásairól nem ma hallottunk először. KONOK PÉTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A közel negyvenéves István, a király című rockmusicalt az Operaház is a műsorára tűzte – Gyöngyösi Levente készítette az operaváltozat partitúráját. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A huszadik század jó néhány magyar drámájának előadástörténetéről szól Földes Anna új kötete. Kritikus kérdések sorozatát veti föl a válogatás, viszont lenyűgöző a szemtanú hitelessége. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha Magyarország mai miniszterelnöke valaha majd a pokol tüzén fog égni, annak az lesz az egyik oka, hogy valami nyikhaj 2013 decemberében Dávid-csillagot rajzolt egy plakáton Koncz Zsuzsa arcára. Mert úgy érezte, hogy megteheti. FÁBRI PÉTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Valahogy úgy járt el Zsuráfszky Zoltán az István, a király színrevitelével, mint a mesebeli okos leány: akart is valami újat, meg nem is, változtatott is az eddig jól bevált koreográfián, meg nem is, új koncepció volt is, meg nem is. KÖLLŐ KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Augusztus 20-án Szegeden elmaradt az ilyenkor szokásos, kötelező tűzijáték. Rögtön egymás után kétszer is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyen előadásokról tulajdonképpen nem kell mondani semmit. Merthogy magától értetődik az egész. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy szakrális szemétdombon álló világbitófa tövében, színészek nélkül, lestrapált hangokkal adták elő a Jézus Krisztus Szupersztárosított rockoperát. Az élmény a tévé előtt és a Dóm téren ülve is azonos. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
