Nincs nosztalgikus áradozás az elvesztett birtokról, nincs végeérhetetlen lelkizés, nincs túláradó szentimentalizmus, de van elementáris erő, karcos líra s mindenekelőtt kemény és valódi identitás-dráma. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bagó Bertalan, a rendező és Tucsni András, a dramaturg, nem csupán honosította a Hamvai Kornél által fordított darabot. Ők „megfejtették” a bajok okát, miközben New Orleansból elhozták Siófokra Blanche Dubois-t, meg a tragédiáját. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A bemutatóhoz a rendező és a díszlettervező új fordítást készített, melynek egyik jellegzetessége, hogy metszőn váltogatja a tegezést és a magázást. A két megszólításmód maga is kiélezett párbeszédet folytat Zsótér Sándor dialógusszínházában. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rasszista, bornírt amerikai vidéki városka, gyűlölettől elvakult, képmutató, ostoba emberek, néhány tiszta lelkű vagy éppen tévelygő szerencsétlen, s ordas nagy közhelyek életről-halálról, boldogságról-boldogtalanságról - nagyjából ebben merül ki Tennessee Williams darabja. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
