Gátlástalan lelkesedésemben még azt is mondhatnám, hogy ebben a színpadi változatban a teremtmény egyáltalán nem szorul rá a teremtőjére. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tar Sándor világlátásának illúziótlansága, keménysége találkozik a játékban Gothár Péter szatirikus szemléletének élességével, radikalizmusával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tárgyalótermi drámának álcázott laboratóriumi kísérletet mutatott be a Katona József Színház. A látottak megerősítik azt a feltételezésünket, hogy vannak kérdések, amikre se igennel, se nemmel nem lehet jól válaszolni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindennek vége, ami pedig megmaradt az ismerősen félelmetes világból, az percről percre enyészik. A látszat ellenére nem egy újabb hollywoodi sci-firől, hanem Edward Bond tavasszal magyarul bemutatott új darabjáról lesz szó. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A tavaly megjelent, történetét időben visszafelé göngyölítő sikeres regény színpadi változata sokat megőrzött a színtiszta epikumból, elmesélésből. Ha egy narrátor három percben összefoglalná az első részt, máris kezdődhetne a sokkal ütőképesebb második. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi lehet drámaibb egy terrortámadásnál? Mi lehet drámaiatlanabb egy túszszedő akció elmesélésénél? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Néz aggodalmasan maga elé a kisírt szemeivel, hamuszín, földrengéses arccal. Figyelőn vizslatja környezetét, mintha csak segítséget várna; de nem kér semmit. Elfagyott, kacska ujjak kandikálnak elő a szétnyúlt pulóvere alól. Beszél valakinek, leginkább önmagának. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Adott Hamlet, adott a dilemma, miszerint melyek is „az ember végtelen lehetőségei”, és adott egy meglehetősen abszurd munkakör – tényleg az itt a lényeg, hogy visznek-e a helyszínelők kisgatyát az uszodába? VARGA ETELKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kortárs világdráma lomhán működő futószalagjáról ismét legördült egy félkész termék. A hazai ősbemutató révén tetszetősen semmitmondó csomagolást kapott, amitől nem lett jobb, de rosszabb sem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabó Réka a Tünet Együttessel bevette magát a Kamrába, s amit ott talált – épületestül, színészestül, miliőstül –, többet hozott a konyhára, mint az általa apportált félcsapatnyi „tünetes”, Peer Krisztiánnak a közel húsz szerzőtől magánosított szövegmozaikjával együttvéve. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jó kis színház. Mindhárom szó fontos. Igazán jó, s attól jó, hogy egyszeri, eleven színházként jeleníti meg, aminek a színműből megkegyelmezett. Ám ahhoz kevés, hogy maradandóan mély élménnyé váljék. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az orosz irodalomban Gogolon kívül Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov, Gorkij is bírt ama köpennyel, amelyből íróutód bújhatott ki. Andrejev a mesterek köpönyegfoszlányaival a vállán indult, de aztán beburkolózott saját hideglelős világába. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
