A libanoni származású kanadai író-rendező letaglózó erejű történetéből melodramatikus, ugyanakkor didaktikus előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elemi hatások színháza. Sötét érzékiség orgiája. Játék, életre, halálra. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tragikomédiát ígér a temesvári Parasztopera színlapja, s ezt az előadás a maga sajátos módján be is tartja. Meg ugyan nem ríkat, de a nevetés mégiscsak könnyeket, bánattal átitatott örömkönnyeket csalogat elő a néző szeméből. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nézőtérrel szembeszegezett festmény nem sokáig terelheti el a gondolatokat: éles penge szabdalja darabokra. Csupán a képkeret marad meg, azon keresztül láthatjuk a koszlott falakat és a kaotikus történések sorát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Csiky Gergely Színház saját repertoárból TESZT-programba emelt két előadása a Peer Gynt mellett szintén kísérletező szellemről tesz bizonyságot. Ennek egyik ága nem közönségbarát irányba hajlik, a másikon ülve nagyokat nevethet a néző. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A romániai magyar színházak többsége igyekszik rendszeres fesztivált szervezni saját intézménye köré. Ezek a fesztiválok sok tekintetben különböznek egymástól, viszont közös bennük, hogy mindegyik kulturális befektetésként tekint önmagára. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A 21. alkalommal megrendezett Thealter az U21 fantázianévvel az utánpótlás számára igyekezett játék- és nézőteret biztosítani. Kártyázni azonban mindenki tud annyira, hogy tisztában legyen vele: a Black Jack szerencsejáték, ahol a siker és a kudarc lehetősége egyaránt benne van a pakliban. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Laza bohémek kergetőznek Ardennes erdejében. Világból kivonult szerelemittas hedonisták. Néha hangszert kapnak a kezükbe, zenélnek egy sort vagy bandába verődve caplatnak rendületlenül a kacatokkal zsúfolt varázsos vadonban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Képmutatás volna eltagadni: aki tud az örömteli tényről, nagy várakozással érkezik a tavaly Románia legjobb előadásának járó UNITER-díjjal jutalmazott temesvári produkcióra. És aztán nem is csalódik. Vagy nem nagyot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van itt minden: árnyjáték, mozgás, fényutca, tárgyanimáció, hinta, kötél, botok, világítás és vetítés, gépzene meg együttmuzsikálás – csak szó nincs. Meg dráma és színház. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Örvendetes, hogy Katona Gábor sokszereplős, összetett koreográfiai mű megalkotásával egy tekintélyes, sok fiatal társulati taggal bíró határon túli színháznál mutathatja meg oroszlánkörmeit. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
