„Azt mondod, meghalok?” – kérdi az őrmester az őt mustráló Kurázsitól. Szembesülve az előadással, a néző is felteszi magában a kérdést. Azt mondod, csúnya vége lesz? Mert tehetetlenek vagyunk? Hát, nagyon úgy néz ki. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Y Csoport és Vadász Kriszta rendező-koreográfus, pár kamerának szánt kiszólást leszámítva, klasszikus színházat csinál, amin át Brecht szellemisége és A szecsuáni jólélek példázata könnyű utat talál magának a világban való boldogulás kulcsát kereső néző szívéhez. KOVÁCS BEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hozzám hasonlóan sokan felkaphatták a fejüket a Szegedi Szabadtéri Játékok idei bemutatói közül a következőre: Háromgarasos (ismertebb címén Koldus)opera, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával, Bocsárdi László rendezésében. Mintha kilógna a rendezői oeuvre-ből Brecht is, a darab is. Vagy mégsem? PAPP TÍMEA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az előadás, rácáfolva Varga Zoltán vízárusának kezdeti fellépésére, nem kapkod utánunk, nézők után. De azért minden okunk megvan feszengeni, amikor Sen Te azt kérdezi: Miféle emberek vagytok ti? STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kaposvári színészhallgatók az SZFE Globe színpadán, bemutatkozó és elköszönő színművészetis osztályok legelső és talán utolsó előadásai a Völgyben. REZEK BORI BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Daniel Kehlmann elbeszél egy történetet, ugyanakkor, mint rutinos regényíró, tudatában van annak, hogy a történetek elbeszélhetetlenek. Hát még a történelemben gyökerező történetek. A regény főhőse történelmi személy, cselekménye valóságos esemény, hátterei létezőek. Történelmi vagy áltörténelmi regény-e a Tyll? KONTRA FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hányféleképpen lehet félni? Hogyan telik meg, szinte észre észrevétlen, a hétköznapi élet minden szegmense rettegéssel, hogyan determinál minden cselekvést az ínség? Miként alakul át a normális emberi létmód reményvesztett, állati szűköléssé? DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Írd meg a jóságot", szól oda nekem valaki, amikor kifelé jövünk a Kamrából a Kaukázusi krétakör előadása után. Visszakérdeznék, és a rosszasággal mi lesz, de már elsodródtunk egymástól. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magyarországon ötször mutatták be Brecht legszemélyesebbnek tartott darabját. Kétszer Zsótér Sándor rendezte: 2002-ben Szegeden, és most a Nemzeti Színházban. (Major Tamás 1962-ben a Nemzetiben, Ruszt József 1971-ben Debrecenben és Csiszár Imre 1987-ben Miskolcon állította színpadra.) NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A 2010-ben alakult k2 színházi formáció nevét, ha nagyon akarom, így is olvashatom: k(aposvár) a négyzeten. Ha nagyon akarom, új gyökvonásukat, a lecsupaszított Brecht-„újramesélést” nem pusztán jó, hanem elsőrangú előadásnak is nézhetem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hét éve annak, hogy Schilling Árpád a magyar színházművészet zászlóshajójának számító független társulat üzemeltetése helyett a színház intézményességének és társadalmi hatásának kritikai vizsgálata felé fordult. A párt című, nemzetközi koprodukcióban készült előadás a Krétakör ebben az időszakban készült munkáinak szintéziseként értelmezhető. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mezítelennek mutatkozik a Kelemen László Kamaraszínház színpada; Ambrus Mária gyakorlatilag teljesen lecsupaszíttatta a teret. A négy világító neoncsőn kívül csak a padló tudatosítja a terembe lépő nézővel, hogy itt ma előadást fog látni. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem könnyű feladat elé állítja a végzős színészosztályt Forgács Péter rendező, amikor statikus formákhoz köti Brecht metaforákban burjánzó és helyszínváltó epizódokból építkező Baal című drámáját, megfosztva ezzel a hallgatókat a szerepformálás „hagyományos” eszközeitől. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A korrupt, kaján, szeszélyes észjárású bíró, ha épp nem akasztani viszik, babakocsi és ülőkád formájú bohókás szerkezetben imbolyog a magasban, vagy földközelben. Míg Acdak, a suttyóból potentáttá lett alkalmi bölcs cinikusan igazságot (és észt) oszt, lezajlik pár rezsimváltás. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
