Hangbejátszást hallunk még a sötétben, részleteket egy álutcarádió műsorából: az előadásban játszó színészek kérdeznek járókelőket háttérzajban a színházról. Egyikük azt mondja, „nem jön át”, „nagyon könnyű lukra futni, nagyon sok a kókler”. „Szerinted van értelme a színháznak? Persze, persze. Szoktál jönni? Nem.” Nagyon jó a tempó, vicces az egyszerű szöveg, már nevetünk is. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Evolúció, Mundruczó Kornél Ruhrtriennalén bemutatott rendezése az emlékezés és az ismétlődés fogalmai köré szerveződik, és (legalább) három generációt szembesít a történelmi helyzetből következő egyéni felelősséggel. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Transzparensek, politikai programok és filozófiai értekezések taglalják hosszasan a semmit. A főhősök szerint semmi értelme bármilyen cselekvésnek, mert most minden forradalmi vállalkozás hiábavaló, az uralkodó réteg pedig nem tölti meg valódi tartalommal szónoklatait, és így a birodalom népének is jobb híján marad a semmi. Talán ismerős helyzet ez, de most maradjunk a mesénél és a gyermekrajzoknál. REZEK BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nézőművészeti Kft. abszurd zenés kabaréjának levegőjében volt valami típusos világégés előtti nyugtalanító hangulat, amit beszívtunk, hogy könnyebb legyen ez az ostoba november. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Életről, halálról, és ezek kapcsán egy testvérpárról szól a Nézőművészeti Kft. új előadása. A Testvérest egy lazaságában is koherens produkció, amelyben minden szereplőnek egyszerre látunk bele a privát és a társas életébe. STERMECZKY ZSOLT GÁBOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Jobban szeretem az áthallásokat” – mondja az idős hölgy, aki előttem távozik a Szkénéből. „Igen, mi abban nőttünk fel” – válaszol a másik. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nekem sok kell a színházban a nevetéshez, több, mint egy normális nézőnek – tán mert civilben nagyon is röhögős vagyok. Szóval amin más a térdét csapkodva kacag, azon én többnyire nem is mosolygok. Mert rendszerint mást látok, mint a többiek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem jó matracnak lenni ezen az estén: a címszereplőt sűrűn elagyabugyálják a színen, s a csihi-puhiban botokkal rámért csapások a jókora laticelekre záporoznak. A néző viszont nem bánná, ha az előadás egy kicsit jobban szíven ütné. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Artur Palyga kortárs lengyel író A zsidó című darabjával ősbemutatóra készül a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. A mű szembenézés a múlttal. Milyen felelősségünk van a múltunkkal, erről beszélgettünk az előadás kapcsán Mucsi Zoltánnal, a darab egyik szereplőjével. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Leszoptam Rákosit, kinyaltam Kádárt, most meg mehetek a picsába?!” – kérdezi Sápi Mercédesz egyikeként a Lipót csatarendben távozó lakóinak. Egy sárga, magyar világhírű intézet haláltánca. Nekünk meg igencsak érdemes kapaszkodnunk a vaságyakba és az infúziós állványokba, hogy e tánc szédülete nehogy magával rántson. CSATÁDI GÁBOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kastélyszálló modern konyhájában akkor sem függ falvédő, ha a sütők és hűtők felett nem égett le gyújtóbombás támadás folytán az egész emelet már évekkel ezelőtt. De négy újonnan érkezett konyhafoglaló gengszter ettől még hiheti, hogy ők lejöttek a falvédőről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kezdhetnénk ott, hogy a két költőzseni megidézésében egy szál versük nem hangzik el. Vagy ott, milyen vicces fiúk volt ez a Petőfi Sendre. Vagy drámaian: ketten együtt sem éltek hetven évet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden félévben vannak olyan tárgyak, ahol a szellemes, szórakoztató előadásért cserébe csak figyelni kell, a vizsgaidőszak közeledtével azonban kiderül: az anyag kevés, a szakirodalom pedig ezer oldalakra rúg. A Nézőművészeti főiskola méltán népszerű kurzusa tipikusan ilyen. LÉNÁRT ÁDÁM ÓRAI JEGYZETE. Tovább a cikkhez
Képmutatás volna eltagadni: aki tud az örömteli tényről, nagy várakozással érkezik a tavaly Románia legjobb előadásának járó UNITER-díjjal jutalmazott temesvári produkcióra. És aztán nem is csalódik. Vagy nem nagyot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A neogótikus katasztrófaszínház, a Természetes Vészek Kollektíva kijött a fényre: nyári bemutatót tartott a VOLT Fesztiválon Fixa-Idea Felekezet (FIF) címmel. A Jom és Terry című darab rockfesztivál-kompatibilis verziója zajos sikert aratatott. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
