Színész és szerep nagy találkozásának lehet tanúja a közönség Szegeden, a Kisszínházban, ahol Medveczky Balázs az Élet – ritmusra című monodrámában egy megszállottan doboló autisztikus kamaszfiút alakít. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy semmittevő agglegény, egy kém, sok kém, egy emlékezőművész, Skócia, London, 1935, náci birodalmi sas és egy ellopott államtitok. A Szegedi Nemzeti Színház 39 lépcsőfok című előadása mozgalmas és színes meneküléstörténet. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A megszületésük között eltelt három évszázad és a stílus is élesen elválasztja egymástól Henry Purcell barokk operáját, a Dido és Aeneast és Tom Johnson minimalista Négyhangú operáját, amit Göttinger Pál rendezésében párban mutattak be Szegeden. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tudomásul kell vennünk életkörülményeink gyökeres megváltozását, a COVID-korszak teremtette új helyzetet, és az élet minden területén túlélési stratégiákat kell kidolgoznunk. A színház e tekintetben különösen nehéz terep. KARSAI GYÖRGY ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Június elején, idén kilencedik alkalommal rendezte meg a nagyváradi Szigligeti Színház a HolnapUtán Fesztivált. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Sokadszor kezdek neki ennek a kritikának, kerülgetem a lényeget, hogy majd a végén az lesz a csattanó. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fiatal, tanulni és a világot megjavítani vágyó munkaerő csomagol és indul külföldre, miután a sötét nagyúr bezáratta az iskolákat meg a kórházakat. Ezekre nincs pénz, helyette viszont futja szoborállításra meg látványépítkezésre. Hol járunk vajon? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Mohácsi-testvérek fogták jól bejáratott formavilágukat és összefésülték a Johanna-mítosszal. A szegedi színház sikeresen halad a művészi újrafogalmazás rögös útján. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
1937-es debütálása óta se szeri, se száma az Illatszertár előadásainak. Talán nincs is olyan hazai színház, amely ne tűzte volna műsorára a rég- vagy közelmúltban, én most kettőt néztem meg, a kecskeméti és a szegedi bemutatót. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Valahol Európában Szegeden, Szőcs Artur rendezésében nem egyszerűen egy múltbeli példára építő pacifista kiáltvány. Az előadás dühösen igyekszik felrázni a nézőt, élesen fogalmazza meg és mutatja fel könyörtelenül, hova vezet az apátiába süllyedt, morálvesztett világ. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Öt nő, közülük négy színésznő, az ötödik öltöztető, bizalmas, amolyan színházi mindenes. Ők a pionírok, az első angol színésznők, akik a világot jelentő deszkákra léphetnek. Igaz, a közönség nagy része pusztán látványosságnak tekinti őket, a színpad előkelő ágyakhoz jelenthet ugródeszkát, s előfordul, hogy ez az ágy a királyé. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nézőtér tele volt tinikkel, vagyis a legvérszomjasabb kritikusokkal, de még egy orrfújást sem lehetett hallani az előadás közben. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Művészet és hatalom örök kérdése foglalkoztatta Alföldi Róbertet Szegeden. A Bulgakov-darabból készült előadás azonban főként az alapmű langyossága miatt nevezhető félsikernek. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet, hogy a regény nem irodalmi nehézsúly, lehet, hogy a belőle készült darab sem forgatja fel a drámairodalmi kánont, a nézőket mégis tapadókoronggal ragasztja magához az előadás, mert közük van hozzá. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
