Tankred Dorst Merlin, avagy a puszta ország című drámája időről időre próbára teszi a színházi alkotók kreativitását és állóképességét. Az eredetileg kilenc órában előadható cselekményt a Maladype Színház két óra tíz percbe sűríti. Ez a sűrített anyag pedig valóságos cselekményzuhatagként éri a nézőtéren ülőket. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
xxx – ez áll a színlapon a szereposztásnál Yvonne neve mellett. Ami általában arra utal, hogy egy parányi szerepet csak jelzésszerűen fogalmaznak meg az előadás további résztvevői, vagy esetleg arra, hogy a színlap megjelenésekor még nem tudni, ki lesz a szerep gazdája. Ám az merőben szokatlan, hogy a címszereplő kiléte legyen ismeretlen az alkotók – és így a nézők – előtt… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogyan lehet egy polgári lakás szobájában egy kozmikussá felnagyított nap alatt bejárni az egész világot és választ kapni létünk legelemibb kérdéseire? Egy időmértékes verselésű szöveggel, némi beatbox-szal kevert operával, és bravúros színészi megoldásokkal. Ennek az egyvelegnek a megvalósítására tett kísérletet Balázs Zoltán és a Maladype. REZEK BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Módszer vagy spontaneitás? Milyen a jó politikai színház? Mi is az a színész-tréning? Milyen a jó és milyen a rossz interaktivitás? Sardar Tagirovskyval beszélgettünk. HUTVÁGNER ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Kivételesen erős színházi este. Végiggondoltság, sokértelmű képek sora, zene és látvány tökéletes összhangja, színészi pontosság és ihletettség – Luk Perceval módra. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Amikor ez a cikk megjelenik, a független színházi alkotók éppen háromszázharmadik napja levegőt esznek, ígéret-töltelékkel. Tovább a cikkhez
A legfantáziadúsabb színházat a legkisebbeknek kell játszani, természetesen. Mert hiszen ők lesznek a jövendő színház nézői. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Egy rendezőnek már a legelső előadásában le kell tennie a névjegyét: ha először nem sikerül, később hiába keresgéli.” HERCZOG NOÉMI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Platonov-komplexus gazdag tünetegyüttesét a Maladype Színház társulata és Balázs Zoltán rendező tiszteletre méltó makacssággal tárja a játszani és gondolkodni nem rest közönség elé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az alapötlet – Faust utazásait a New York-i metróba tenni – markáns indítás; Balázs Zoltán a Budapest Bábszínház nagyméretű színpadán meggyőzően használ ki számos játéklehetőséget, miközben az állomásról állomásra haladást is újraértelmezi. THOMAS IRMER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Maladype nem dédelgette heteken át az előadás titkát, hogy meglepetésként robbanhasson a bemutatón: a próbafolyamatot bárki látogathatta. Az Übü király nem színpadon, hanem lakásban, sarokba halmozott újságpapírkötegeken játszódik. A társulat színháztalanít és színházat csinál. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gazdag fantáziájú Faust-variációt rendezett Balázs Zoltán: Goethe lételméleti dimenziókat felölelő drámai költeményét vizionárius költői játékként vitte színre a Budapest Bábszínházban. Játszók és bábok összjátéka fantasztikumba hajló rituális látványszínházat hozott létre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Teljes vértezetben, szamurájkarddal az oldalán ugrott elő az operarendező Balázs Zoltánból. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Bárkán bemutatott, s az új évadtól a Thália Új Stúdiójában játszott Leonce és Lénának a harcias elutasítástól a forró rajongásig mindenből kijutott. Nincs ebben semmi meglepő; ez a sorsa az olyan előadásoknak, amelyek mást és máshogy mondanak, mint a többség. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
