Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Egy 14, egy 16 és egy 18 pluszos előadást néztem meg idén az ESZME Fesztiválon, mondjuk úgy, hogy a felnőtt szekciót. Láttam én már ezt-azt, de az utolsótól még én is zavarba jöttem. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az idei, III. ESZME Fesztivál gyerekeknek szóló kínálata többféle értelemben volt vegyes: például a bábtechnikák és a minőség terén is. RÁDAI ANDREA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Van olyan, hogy a színházban a líra a legdrámaibb kifejezőeszköz. Olyan is van, hogy egy báb életre kel – persze csak ha ember mozgatja. És előfordul, hogy ez mind egyszerre van – Vaskakas, ESZME, a Trafóban. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Két nap, négy verseny- és egy versenyen kívüli előadás. Tanulság: reggel 11-kor is van katarzis, és a női energiák nem tesznek rosszat egy gyerekelőadásnak sem. Persze az sem baj, ha férfi a rendező, csak tudja, mit akar. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
