Háy János első színpadi sikerének, A Gézagyereknek autisztikus fiú a főszereplője. Egy hibás gyerek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Hal négyesben színlapja hármat ígér: zenéset, bűnügyit és komédiát. A végeredmény: háromból semmi. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A végére ugyan támadhat némi hiányérzetünk, de azt leszögezhetjük, hogy a rendezés kidolgozottságát illetően nincs hiány – írta nemrég egy kolléga a darab marosvásárhelyi előadásáról. A Pinceszínházban a végére zavaró többletérzetünk támad: jó, jó, de ez így sok. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A színház repertoárja, Krúdy szerelmes sztorijai, az ismeretlen színházcsinálók mind olyan kulturális közeget formáznak, mely inkább a körúti kisbulvári játéknyelv, a szobaszínházi intellektüel frivolság kedvelőit vonzza. S ekkor tévedünk először, nagyon nagyot. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ki ne gondolna a velős pirítós közben Szindbádra (Latinovitsra, noch dazu Krúdy-ra)? De ki az, aki nemcsak ámulva emlegeti, hanem (újra) olvassa is a műveit? Hol van most és hol nincs Krúdy Gyula? A Krúdy emlékezetéhez címzett konferencia velős válaszokat adott e kérdésre. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha az előadás csak arról szólna, hogy milyenek voltunk 18 évesen, nem jutna tovább a ballagások környékén burjánzó közhelyeknél. Chris és Luke barátságának történetében viszont benne van, hogy ők maguk milyen emberekké lesznek, vagyis hogy mi, idősebbek, milyenek vagyunk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Pinceszínházban főként hagyományos interpretációkat látni, ám Babits verse köré ezúttal formabontó elemek kerültek. Mintha az Esti kérdés magába szívná egy performansz jegyeit, hogy filozofikus kérdéseit érzéki rébuszokká egészítse ki. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Történelmi panoptikum viaszszobraiba oltott esetlen rajzfilmfigurák elevenednek meg a Pinceszínház előadásában: a félelmetesen igazságos Mátyás király és a félelmetesen kegyetlen Drakula gróf hírnevéhez méltón, majd egyre méltatlanabbul viselkedik. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
