A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Talán megbocsájtható, ha a „fővárosi kritikus” elsősorban arra kíváncsi a miskolci színház nézőterén ülve, hogy miben más és miben több egy operettelőadás ott, mint a Nagymező utcában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Fekete Gyula operája egy végtelenül tragikus történet, valamivel könnyebb zenével. Pedig fontos témáról szól. Az viszont kiderül belőle, hogy miért nincs az igazi csipkebokroknak kezük. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Operettként is, színházként is megél Szabó Máté Nagymező utcai Sybill-rendezése. Fogynak a szüzek és a szerelmi illúziók, s itt-ott sajnos fogyatkozik az énekhang is ebben az érdekes előadásban. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fiúsra nyírt frizurájú Szinetár Dóra operett-főszerepben lép elénk, Homonnay Zsolt komikusként próbálkozik, Jordán Tamás pedig női ruhát ölt magára: a Nagymező utcában mintha változnának a dolgok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezt a kérdést teszi fel az előadásra vonatkozóan a biztonsági kordonok mögül színpadra érkező Claude Bukowski, a hajléktalan férfi, aki cigit és pénzt lejmol a közönségtől. Voltaképp igaza van, a hatvanas évek kultmusicaljét akár a hippikorszak nagy passiójának is tekinthetjük. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vérprofi munka. Számos erőssége mellett színháznak láttatja azt is, ami csak rátét, csalétek, melléfogás, pótlék. A librettó átírva is vékonyka, a muzsika miatt nem kell szétverni a házat, a produkció mákonya azonban biztos sikert ígér. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
