Olyan nagy elvárás, hogy a Figaro Beaumarchais-féle mondanivalójának egy morzsája, csírája, bárhogyan aktualizálva, hétköznapi jelmezekbe öltöztetve, de megjelenjen a rendezésben? Vagy, hogy a rendezés folyamatának eleje és vége valamely egységes koncepció részeként viselkedve egymással koherens képet alkosson? GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
