A II. Országos Börtönszínházi Találkozót a két évvel ezelőtti dunaújvárosit követően idén a József Attila Színházban rendeztek meg. A háromtagú zsűri az öt régió 21 előadásából válogatott, amelyben összesen 240 fogvatartott játszott. A találkozón negyvenegy szereplőt láttunk öt előadásban. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A meghívó, a színházi honlap, az előzetesek, a műsorújságok szerint premieren voltam március 6-án az RS9-ben. Bennem van-e a hiba, ha úgy tapasztaltam: legfeljebb egy fotóspróbára alkalmas estét láttam, a munka java még ezután következne? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az aktualitás érdekében kissé a jelenhez tört időfelfogással értelmezi az előadás a magánéletként lecsapódó társadalmi, politikai tartalmakat. Lehet, hogy már dereng csupán ama „dühöngő ifjúság”? Ha igen, annyi akkor is biztos: az utánnak is utána vagyunk. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem mind deviánsak Németh Ákos hősei. Két lány marihuánát termeszt és füvezik egy kertészetben, a harmadik értelmi fogyatékos és állami támogatást hoz főnökének; az anya az örök élet talmi kellékeit árusítja. Érdes rögvaló és minimál-színjáték egy huzatos betonsilóban. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Idén a Nyílt Fórum és a POSZT egyaránt jubilált: előbbit huszonötödször, utóbbit tizedszer rendezték meg. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Fiatal rendezők munkáit nézni izgalmas dolog, hiszen választ remélhetünk arra, milyen problémák és gondolatok foglalkoztatják a huszonéves korosztályt. Laboda Kornél vizsgarendezéséhez kortárs drámát, Németh Ákos Júlia és a hadnagya című művét választotta. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kortárs magyar dráma színpadon előadva cirka másfél órát vesz igénybe, szünet nélkül játsszák egy szűk, klausztrofób térben, és arról szól, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk – szerelemben, munkában, életvitelben és gondolkodásban egyaránt. Vagy nem. JÁSZAY TAMÁS ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
