Koitusz szigetén járunk, a talán nem is annyira távoli jövőben. Az alfákat megölték, a bétákat átnevelték. Az omegák, vagyis a régi rendszer „vesztesei” uralkodnak, élükön Henrikkel, a kiherélt alfával. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A lefüggönyözött légiriadók meghitt hangulata fogadott a Szkéné büféjében. A hőhullám ellen próbáltak így védekezni a szervezők, de a fullasztó levegő ellenére szép számban gyűltek össze az emberek az Elem című előadásra. Pedig a darab témája nem kínált sok fellélegzést számukra. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alább az első stream-kritikát olvashatják. Nem a kritika stream, hanem az előadás, amiről íródik. Welcome in the 21st century. Avagy: covid-termék, de megtartjuk. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Semmi különös nem történik ezen az estén. Úgy értem ezt, hogy normál esetben, vagyis alapjáraton ennek, ilyennek kellene-lehetne lennie a színháznak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem lepődtem volna meg egy kicsikét sem, ha a harmadik felvonásban bebóklászik a színpadra egy vak komondor. De Mohácsi most „finomban” nyomja. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet-e a 20. század egyik alapművét, a négykötetes, ezerötszáz oldalas „mitikus regényt” (ahogy Szerb Antal nevezi) színpadra vinni? Lehet-e a mű – ismét Szerb Antallal szólva – „tündéri iróniáját” visszaadni? Lehet. Nem is akárhogy! NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Aznap, melynek hajnalától kezdve – ahogy a veronai baleset híre széjjelfutott – fájdalomtól támolygott az ország, meghatározott munkarend szerint, este héttől, verseket mondtak az Örkény Színház színészei. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Már az előadást megelőzően azon tűnődtem, vajon mit kezd Mácsai Pál rendezése az ügynök szomorú történetével 2016-ban? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA Tovább a cikkhez
Hát persze hogy a harmincas években és Bécsben járunk, hiszen a bécsi erdő mesél. Hát persze. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A család veszélyes üzem – ha irodalmi tapasztalatokat keresünk ehhez, hát visszanyúlhatunk egészen az Oidipusz királyig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tévedtem, amikor az úgynevezett politikai elitnek a III. Richárd és a Macbeth negyedik-ötödik felvonását ajánlgattam okulásul. Súlycsoport és érthetőségi szempontok okán sokkal, de sokkal megfelelőbb Ionesco Makbettje, ez a vérgőzös szatíra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bagossy László Tartuffe-rendezésében mindenki és minden feláldozható. Egy család nyugalma a hatalomért, egy előadás egyetlen jó ötletért. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A csaknem százhúsz évvel ezelőtt még polgárpukkasztónak számító műből remek, de markáns tét nélküli szórakoztató előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Értjük ezt a rendezői nyelvet, ráismerünk erre a színházra: minimum az Egyszer élünk beugrik, de lehet, hogy még a Csak egy szög és az 56/06 is. Mohácsi János megint egy előadással válaszolt a kormányzati hazudozásra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Több zeneszerzőtől hallottam már s magam is osztom azt a véleményt, hogy tulajdonképpen minden zene kortárs zene, hiszen a reneszánsz, a bécsi klasszikus vagy épp romantikus darabot is ugyanúgy saját szűrőnkön, saját tapasztalatainkon keresztül tudjuk csak értelmezni. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
