Elhagyatott palazzo, éjsötét kanálisok, meggyötört, holt lelkek és egy rafinált médium. Kenneth Branagh a Poirot-szériájának eddigi legjobb darabját hozta tető alá Szeánsz Velencében címmel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Azt nem lehet bátorságnak nevezni, mikor az embernek nincs veszítenivalója.” Bár Reisz Gábor szerint nem bátor, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjazott filmje mégis szinte egyedülálló módon emeli be a magyar aktuálpolitikát a polarizálódó társadalmunkról szóló narratívájába. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem minden idők, és még csak nem is a Mission: Impossible-sorozat leglátványosabb akciófilmje a Leszámolás, de ezzel semmi gond nincsen, mert Tom Cruise többet hoz puszta látványnál: humort, izgalmat, aktualitást. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogyan ítélhető meg egy olyan Barbie film, ami elsőre éppen olyan sztereotipikus, mint maga Barbie? CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Cillian Murphy egy Oscar-várományos alakításban az atombomba atyjának bőrébe bújt az Oppenheimer című Christopher Nolan-moziban, amely nem robban akkorát, mint vártuk, de nyugodni azért így sem hagy. HUNGLER TÍMEA KRITKÁJA. Tovább a cikkhez
Új film készült a botrányos, erőszakos életű olasz festőzseniről, Caravaggióról. Az olasz-francia koprodukció közepén egy erőtlen, lomha színész téblábol, a párbeszédek üresen konganak, az orgiák komikusak. Ha valaki izgalmat, borzongást, élvezetet keresne, ne erre a filmre üljön be. Valahol, a kavargó, buja, iszamos éjsötétben felsír egy 18-as karika. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ötödik Indiana Jones-mozi, az Indiana Jones és a sors tárcsája hozza az összes kötelező elemet, amelyeket az előző részek alapján elvárhatunk, de igazán csak akkor működik, amikor szembenéz azzal, hogy valójában eljárt felette az idő. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Barátnőt felveszünk érzelmes szexkomédia, amely nem fél kitárgyalni és kritikával illetni a társadalmi kérdéseket és a generációk közti világnézeti különbségeket sem. Jennifer Lawrence szülési szabadsága után a nagyvászonra is visszatért, és ismét bebizonyította, hogy komikának sem utolsó. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne más emberek szemén keresztül fürkészni a valóságot. Szabó Mátyás első nagyjátékfilmje egy alternatív, nyolcvanas évekbeli Magyarország közegében formálódó, elvont szerelmi viszony apropóján képzeli el a jelenséget. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Wes Anderson sok minden volt már: stílusteremtő auteur, sikereket halmozó hipszterzseni, legutóbb TikTok-mém és kiégett, megosztó rendező is. Egyvalami nem volt még: unalmas. Legújabb filmjével ezt is abszolválta. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tökéletlen trilógiává kerekítette James Gunn a Marvel legviccesebb szuperhőssorozatát – és ez pont így van rendjén. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az újságírói étosz, amit folyamatosan megkérdőjelez a honi propagandamédia, végig makulátlannak mutatkozik ebben a megrázó dokumentumfilmben. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ari Aster új filmje nem annyira horror, mint szürreálban tobzódó kafkai komédia, mégis ez a legkegyetlenebb mind közül. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nicolas Cage az 1988-as A vámpír csókja után ismét vérszívósat játszik és ezúttal Drakula gróf bőrébe bújik. A Renfield című véres műfajkavalkádban azonban csak a másodhegedűs szerepe jut neki: helyette szolgája kerül a középpontba. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Álom és valóság, idill és zavar, vágy és apátia keveredik Szövényi-Lux Balázs nagyjátékfilmes debütálásában, melyben a szellemi és lelki mellett a mozikban keveset tapasztalt testi síkot is játékba hozza. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
