2020 elején mutatkozott be a négy fiatal rendező összefogásával létrejött alkotócsoport, a Narratíva. Hogyan változtak a lehetőségek, szükségszerű-e az átalakulás, beszélhetünk-e még a kollektíváról az elmúlt időszak történései után? Hegymegi Mátét kérdeztük. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Apa csak egy van a színen, de az is halott, ámbár járkál fehéren, háziköntösben, cigarettával a szájában. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Első elbizonytalanodásunkban mondhatnánk azt is: Szabó Magda alufóliában. Mert különös kísérlet tárgya lett Az ajtó című, sokak által szeretett regény. Azok is szeretik, akik most színre vitték, pár motívuma legalábbis érdekli őket. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A produkció zenével, képekkel, tőkesúlyos színészi jelenléttel, szavak nélküli kifejezőerővel dolgozik. Mindez egyedül abból a szempontból hátrányos, hogy a színikritikus nemigen tehet egyebet, mint hogy deskriptíven áll hozzá a munkájához. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A természettudomány a beavatottak misztériuma, az emberi élet sötét és bonyolult, a bábszínház pedig csupa erő; ez a Frankenstein hiányozna, ha nem lenne. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Sirály kínálja magát tételdrámaként: generációk és/vagy tehetség témakörében a rendezőnek döntenie kell. A számos vagy inkább számtalan megtekintett előadás alapján gondolom így – és akkor mostantól, Székely Kriszta rendezését látva másképp is gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tudom, hogy demerung hajnalban is, alkonyatkor is van, mégis úgy döntöttem, mert a rendezők is úgy döntöttek, hogy a Narratíva Csehov-előadásának címe az alkonyati demerungot idézi. Mint Wagner az istenek kapcsán. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van a Stúdió K Színház friss, elevenbe vágó, szellemes Tigris-előadásának egy-két olyan pillanata, amikor megáll a kés a levegőben. De úgy áll meg, hogy közben sebet is ejt, és tompa fájdalmat okoz az odaadó nézőnek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Katona Éva Göndör László nagymamája, akihez az unoka a pandémia első időszaka alatt beköltözött. Egyrészt azért, hogy segítsen neki a hétköznapi dolgok elvégzésében, másrészt azért, mert egy műalkotás létrehozása közben szerette volna tisztázni a hozzá fűződő viszonyát, a nagymamaképét. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mondanám hamar, hogy a színésznői teljesítmények fantasztikusak, de aztán kiderül, hogy a színészférfiakéi is. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, / szivemhez szívvel keveredsz-e, / látlak, hallak és énekellek, / Istennek tégedet felellek.” Ezt ugyan 1928-ban írta József Attila, de Kleist erdőn-mezőn gyalogló Heilbronni Katicája – több mint kétszáz évvel ezelőtt – épp így mondhatta volna. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Üres térben hat színész meg különböző méretű és alakú falapok sokasága. Ezek együtt a „szereplői” Horváth Csaba bravúros, lefojtott érzelmekkel és indulatokkal teli rendezésének. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Színház haladóknak, színház lazáknak, színház megfáradtaknak és üdéknek – ők menjenek megnézni az Örkénybe ezt a két előadást. Aztán ha nem jön be – egyik, másik vagy egyik sem –, kérjék vissza a jegy árát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van itt minden: terepasztal, süppedős vörös szőnyeg, greenbox (avagy zöld színű bluebox), kamerák, Ember az embertelenségben, hülye kritikus mint moderátor, zombi-horror, és a szívemnek oly kedves Káli-medence. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
