Zoltán Gábor idei könyve, a Levegőt venni című novelláskötet az Orgiához és a Szomszédhoz képest levegősebbnek tűnik, reménytelibbnek, helyenként még a „szennyezetlen élet” lehetőségére is kilátást nyújt. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A trianoni békekötés századik évfordulójára jelent meg a Cserna-Szabó András és Fehér Renátó szerkesztette novellaantológia. A tizenegy novella kortárs szerzői számára Örkény megadta a hangot, s ők a „Mi lett volna ha?” kérdésére válaszul alternatív Trianon-képet festenek, illetve magyar történelmet írnak. JUHÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Orgia és a Szomszéd után sejthető volt, hogy a témát nem merítette ki. Egy kimetszett év, 1944 – az akkor megjelent versek alapján. Különleges vállalkozás, „frivol ötlet”, hogy egy ebben a formában soha meg nem jelentethető kötet mit mutat a korról, az irodalomról, a kultúrpolitikáról. Mi az öröksége a „megbilincselt költészetnek”? MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„A büszkeség legolcsóbb fajtája a nemzeti büszkeség. Aki ugyanis ebben szenved, az önmagáról menten elárulja azt, hogy semmi olyan személyes jó tulajdonsága nincs, amivel büszkélkedhessék, különben nem nyúlna olyan valamihez, amiben annyi millió emberrel kell osztozkodnia.” SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Krusovszky regénye azoknak a műveknek a sorába illeszkedik, melyek a történelmi múlt dicstelen eseményeit beszélik ki. MODOR BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Erősebb címet, amely élesebben foglalná össze regénye szemléletmódját és vízióját, nem adhatott volna művének Zoltán Gábor. SZŰCS TERI RECENZIÓJA ÉS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A történelmi időre és a kulturális térre vonatkozó látszólagos szűkítés - „rendszerváltás”, „20 év”, „feldolgozás”, „east side” - felszabadítóan hatott az alkotókra: nem a rendszerváltás eseményeivel, inkább annak hatástörténetével foglalkoztak. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabályos tükörregényt publikált Zoltán Gábor: a Fekete bársony második, Függelék címmel ellátott része motivikus ismétlődésekkel építi le, fosztja meg az első rész álfausti, a kispolgári vágyak kielégítésén alig túllendülő, főleg a szexualitásra irányuló tematikáját. GERE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
