A kurátorszakma pár éve ereje teljében szélnek szórt, ex-Ludwigos csapata összeigazított egy állami támogatástól és ízléstől független OFF–Biennalét. A rendezvény erről a függetlenségről, a kortárs művészet életképességéről, jelentőségéről is szól. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez a tárlat nem a bécsi Leopold-béli férfiakt kiállítás vendégszereplése, hanem a linzi Lentos múzeum női kurátorok által válogatott összeállításának budapesti adaptációja – de miről is? IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnokot és fiókintézményeit önnön galériájaként kezelő, igazgatói feladatai mellett a főkurátor szerepét is betöltő Gulyás Gábor legújabb vizuális opusa ugyan az általa feltett álkérdésekre nem ad választ, ellenben megismerhetjük személyes preferenciáit. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Heiner Müller kétszereplős Kvartettje – tehát kvartett két hangra, ami már önmagában megrezzenti füleinket, miként lehet négyzetre emelni egy előadás belső tartományát –, bizonyos értelemben Jean Genet Cselédek című francia klasszikusára adott német riposzt. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kép kedvéért, mondja Vető János, bele kell nyúlnom a valóságba. Utálom az „ellesett pillanatokat”. A kamera nem leskelődik. A kamerának foglalkoztatnia kell a tárgyát. A fotózás: akció. MÜLLNER ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
