Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Katharina persze nemigen akar mást, csak azt, hogy békén hagyják. Az állam emberei is, és a mocskos bulvársajtó is, amely durván belegázol a magánéletébe, a legintimebb ügyeibe. Mikor halálra vegzálják az őrszobán, többször megtagadja a vallomást. Mire az államügyész rendre maliciózusan megjegyzi: jogában áll. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Érdemes császárként élni a 21. században? Szerepeink mögött megtalálható-e az az ember, aki valaha voltunk? Kaszás Gergő ezeket a kérdéseket szegezi a nézőnek Pirandello mesterművében, a IV. Henrikben. RUFF BORBÁLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Erre tesz kísérletet Tarnóczi Jakab Vízkeresztje. HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jelentem: beütött a skizo. Azt akarom látni a színházban, amiben élek, és baromira elegem van abból, amiben élek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Henrik, az ötödik (Nagy Zsolt), másnaposan és kialvatlanul hunyorog a frissen elnyert hatalom fényében. Szájszéle remeg, de fegyelmezett, elszánás és félelem uralja. Okkal. Ő aztán tudja, mi lakik népe szívében. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zsótér Sándor lengő pólós, farmernadrágos alakja fel-feltűnt az általa rendezett előadások nézőterén is. Kíváncsian figyeltem, ahogy láthatatlan karmesterként odaintett a színészeknek, miközben leplezetlen érdeklődéssel követte az előadásokat. BALÁZS NÓRA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Ki van ez találva: ahhoz, hogy egy előítélet megalapozott ítéletté váljon, elég egy formátumos, okos manipulátor. Ez az egyetlen, amit Zsótér Sándor Othello-rendezése állít – a többi mind kérdés. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az I. Erzsébet című előadásban Medici Katalint alakító Kaszás Gergőt a POSZT-on a legjobb férfi mellékszereplőnek választották. A Színikritikusok Díjának legjobb férfi mellékszereplő várományosa. Kaszás Gergővel beszélgettünk színházról, díjakról, kritikáról. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Átlátszó, mint az ablaküveg: Peter Shaffer Amadeus című darabja nem filozofikus értelmezést, világrengető rendezői koncepciót kíván, hanem jó színészeket. De azt nagyon. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Márpedig a színháznak muszáj politizálnia, ha másért nem, hát azért, mert a politika pont olyan, mint a színház: kulisszahasogató ripacsok és istenadta tehetségek váltják egymást a pulpituson, vagyis a világot jelentő deszkákon. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Schilling Árpád a kultúrkampfról ír, Bodrogi Gyula is utazott ekhós szekéren, a nemzetközi helyzet fokozódik, zajlik a poszt. Látunk azért előadásokat is, ezekről fogok írni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Biblia, középkori moralitások, különféle mai szépirodalmi előzmények nyomán keletkezett a toronyépítés modern példázata. S annak rendje és módja szerint be is dőlt, ahogy az ilyesfajta toronyépítések előbb-utóbb szoktak. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A korrupció és a román-magyar-ultramagyar együttélés témáira íródott Bányavakság helyszíne a Bányavirágból ismerős, reménytelenségbe süppedt erdélyi falu, ahol nem pusztán az alagút végén nem látni a fényt, de a bejárat sem volt túl világos. Ezért aztán mindenki masszívan töményezik útközben. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Hogyan születhet mindebből hatásos, szellemes dráma? Miként jöhet létre könnyed és virtuóz játék? Miért nem szorul össze a torok, borsódzik a hát, fordul fel a gyomor?” JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
