Az I Wanna Dance with Somebody azzal a nem titkolt szándékkal született, hogy Whitney Houstonra ne tragikus sorsú drogosként, hanem csodás hangú énekesként és queer ikonként emlékezzünk. Ehhez azonban közelebb kellett volna kerüljünk hozzá a közel két és fél óra alatt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
James Cameron Avatar folytatása tankönyvi példája a filmes második részeknek. Bővülő világa, gyarapodó karakterei és lenyűgöző látványvilága mögött bár továbbra is vannak hiányosságok, ismét élvezetes mozifilmet kapunk. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2022 utolsó magyar mozija vérbeli romkom, ami mese- és csodatematikájával, ötletes vizualitásával és alaphelyzetéből adódó abszurditásával igyekszik kiemelkedni a középszerű közönségfilmek mezőnyéből – moderált sikerrel. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bernáth Szilárd nagyjátékfilmes debütálásának kulcsszava az autentikusság: releváns, szőnyeg alá söpört, kínzóan kevéssé tematizált témáról beszél olyan érvénnyel, hitelességgel és szerzői stílussal, ami a magyar kortárs moziból fájóan hiányzik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tarik Saleh a legjelentősebb iszlám egyetem közegébe ágyazott, belső vallási konfliktusból kibontakozó, kegyetlen politikai thrillerében olyan világ sejlik fel, mely fokozatosan a bőr alá kúszó, kellemetlen érzéssel tölti el európai nézőjét. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nemes szándék, de kissé tankönyvízű kivitelezés. Az Azt mondta a #metoo-mozgalmat elindító Harvey Weinstein-ügyről szól, az oknyomozós-újságírós filmek sablonjaiból építkezve. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A menü, mint horrorfilm, váratlan műfajkeverék. Maróan önkritikus, ugyanakkor abszurd módon szórakoztató horrorfilm, mely ismeri nézőjét és hajlandó kiteregetni saját hibáit, hadd szórakozzanak közösen rajta. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szilágyi Fanni első rendezése tükörfilm, mely látszólag különböző, mélyrétegükben mégis ugyanazokat a közös kényszereket hordozó ikerpárról szól, akik valahogy nem találják az egymáshoz vezető utat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti emlékét tisztelő, ám mégis végtelenül túltelített folytatás lett a Fekete Párduc 2. Korrekt szuperhősfilm egy személyesebb történettel, ami sajnos végig csupán ígéret marad. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hét év után tért vissza a nagyvászonra a nem éppen konvencionális hollywoodi filmjeiről híressé vált rendező, David O. Russell. Amszterdam című új mozija sajnos nem feledtette előző alkotása, a Joy kudarcát, sőt inkább azt bizonyította, hogy a direktor lejtmenetben van. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kisszerűségében bájos első filmje után Grosan Cristina egészen komoly ambíciókkal fogott neki új mozija elkészítésének. A Hétköznapi kudarcokban az apokalipszis valóban bekövetkezik, de a katarzis elmarad. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Míg Antall József hidegvérű vezetőnek, addig Göncz Árpád szerethető, de inkompetens bácsinak tűnik az idei magyar Oscar-nevezésből, mely minden igyekezet, korhű díszlet és átlagon felüli színészi teljesítmény ellenére érdektelen, hollywoodi kliséket mantrázó kurzusfilmmé válik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jankovics Marcell és munkáját befejező alkotótársai úgy próbálták a Toldit adaptálni, hogy láthatóan semmit nem gondoltak róla. Arany Toldija a magyar kultúra örök darabja – Jankovics adaptációja sajnos nem lesz az. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
David Gordon Green visszatér 2018-as Halloweenjének személyesebb hangvételéhez, és egyúttal Mike Myers mítoszának újszerű aspektusát tárja fel. Bár igyekezete biztató, a végeredmény hagy maga után némi kívánnivalót. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lesley Manville londoni takarítóként elhatározza, hogy Párizsba utazik, hogy egy Christian Dior-ruha büszke tulajdonosa legyen. A Mrs. Harris Párizsba megy tökéletes mozi a hűvös őszi napokra. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
