Tarik Saleh a legjelentősebb iszlám egyetem közegébe ágyazott, belső vallási konfliktusból kibontakozó, kegyetlen politikai thrillerében olyan világ sejlik fel, mely fokozatosan a bőr alá kúszó, kellemetlen érzéssel tölti el európai nézőjét. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nemes szándék, de kissé tankönyvízű kivitelezés. Az Azt mondta a #metoo-mozgalmat elindító Harvey Weinstein-ügyről szól, az oknyomozós-újságírós filmek sablonjaiból építkezve. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A menü, mint horrorfilm, váratlan műfajkeverék. Maróan önkritikus, ugyanakkor abszurd módon szórakoztató horrorfilm, mely ismeri nézőjét és hajlandó kiteregetni saját hibáit, hadd szórakozzanak közösen rajta. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szilágyi Fanni első rendezése tükörfilm, mely látszólag különböző, mélyrétegükben mégis ugyanazokat a közös kényszereket hordozó ikerpárról szól, akik valahogy nem találják az egymáshoz vezető utat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti emlékét tisztelő, ám mégis végtelenül túltelített folytatás lett a Fekete Párduc 2. Korrekt szuperhősfilm egy személyesebb történettel, ami sajnos végig csupán ígéret marad. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hét év után tért vissza a nagyvászonra a nem éppen konvencionális hollywoodi filmjeiről híressé vált rendező, David O. Russell. Amszterdam című új mozija sajnos nem feledtette előző alkotása, a Joy kudarcát, sőt inkább azt bizonyította, hogy a direktor lejtmenetben van. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kisszerűségében bájos első filmje után Grosan Cristina egészen komoly ambíciókkal fogott neki új mozija elkészítésének. A Hétköznapi kudarcokban az apokalipszis valóban bekövetkezik, de a katarzis elmarad. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Míg Antall József hidegvérű vezetőnek, addig Göncz Árpád szerethető, de inkompetens bácsinak tűnik az idei magyar Oscar-nevezésből, mely minden igyekezet, korhű díszlet és átlagon felüli színészi teljesítmény ellenére érdektelen, hollywoodi kliséket mantrázó kurzusfilmmé válik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jankovics Marcell és munkáját befejező alkotótársai úgy próbálták a Toldit adaptálni, hogy láthatóan semmit nem gondoltak róla. Arany Toldija a magyar kultúra örök darabja – Jankovics adaptációja sajnos nem lesz az. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
David Gordon Green visszatér 2018-as Halloweenjének személyesebb hangvételéhez, és egyúttal Mike Myers mítoszának újszerű aspektusát tárja fel. Bár igyekezete biztató, a végeredmény hagy maga után némi kívánnivalót. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lesley Manville londoni takarítóként elhatározza, hogy Párizsba utazik, hogy egy Christian Dior-ruha büszke tulajdonosa legyen. A Mrs. Harris Párizsba megy tökéletes mozi a hűvös őszi napokra. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mérsékelten szellemes Agatha Christie-krimi és -paródia, és egy újabb remeklés Saoirse Ronantól, amivel kellemesen lehet múlatni az időt, amíg megérkezik a Tőrbe ejtve folytatása. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lévai Balázs és Tiszeker Dániel az egyik legamerikaibb műfaj után most hamis nosztalgiával támad. Új filmjük Bundesliga-frizurával, a Balatonnal és a nyolcvanas évek klasszikusaival szólítja meg a nézőt. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gudmundur Arnar Gudmundsson második filmje látszólag egy reményvesztett generációról szól, idővel azonban kiderül, hogy ha ez így is van, arról nem csak a fiatalok tehetnek. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hamar el fogom felejteni ezt a portréfilmnek címkézett több mint másfél órát, tudom. Pedig nekem rengeteg újat mondott, mert bár több mint harminc éve hallgatom Víg Mihály dalait – mit hallgatom, ezek a dalok az én magyar kultúrám alapjai –, még soha nem jutott eszembe utánanézni, milyen élete lehet, vagy miből fakad az ő művészete. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
