1931-ben, amikor megalakult az Abstraction-Création nevű párizsi művészcsoport, az absztrakt már két évtizede jelen volt a képzőművészet lehetőségei között; igaz, elsősorban más földrajzi helyeken. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A debreceni Modem és a budapesti Goethe Intézet közös kiállítása az individuum szentségének korában a leginkább kényelmetlen kérdést feszegeti: mennyire hihetünk még a privát szféra sérthetetlenségében. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Benczúr Emese a kiállított installációkkal különböző kulturális toposzokat modellez: a szépségipar és közösségi oldalak által követelt ragyogás csillámporos szlogenjeiből, a személyiségfejlesztésre szánt (ál)bölcsességek mantrázásából, a politikai és marketing hangzatok megtévesztéseiből, a különféle hitrendszerek egyéneket felszabadító látszólagosságaiból stb. kettős helyzeteket teremt: állít, felszólít, de parancsoló attitűd nélkül. TÓTH DITTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Úgy beszéltem hozzá, mint valami kétségbeesett gyerekhez. És megnyugodott, és másnap megint dolgozni kezdett. Nem olajjal, hanem szénnel. […] Az egyik szélsőségből a másikba esett” – eleveníti fel Kassák azt a történetet, amikor is a már hosszú ideje alkotni képtelen Uitz Béla reményvesztetten jelenti ki sógorának: „nem tudok dolgozni.” HADI BARBARA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Fred Ritchin, a New York University művészettörténet professzora a kilencvenes évek elején a város egyik kertes negyedében vett családi házat. Megismerkedett egy magyar képzőművésszel, R.G.-vel, aki ügyeskezű asztalos (is) volt. Megállapodtak, hogy ő fogja Ritchinék konyhabútorát elkészíteni. VÁRADI ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A debreceni MODEM földszinti kiállítóterében az Idegen anyag főcím jegyében az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogatott alkotások láttán éppenséggel az ötlik eszünkbe, hogy bizony nem mindig, nem minden esetben lehet eldönteni, hogy mi számít idegen anyagnak, és mi nem. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Irokéz Gyűjtemény debreceni kiállítása nemcsak színvonalas, gondolatgazdag, hanem változatos és szórakoztató is. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Fekete filctoll és vörös festék régi térképen” – áll Sorin Tara képeinek címtábláján technikai meghatározásként, s az első pillanatokban úgy tűnik, ez egyben képeinek rövid leírása is lehetne. A kérdés: változik-e a benyomás a tárlat végéig? IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Esterházy-mű által ábrázolt világ szelleme annyiban mindenképpen uralkodik a kiállításon, hogy a felkért képzőművészek nagyobb része a megúszásra gyúrt: korábbi műveiket adták be, fittyet hánytak a regényre, vagy a műalkotás szerves részévé emelték az ellógás mozzanatát. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jól választott Aba-Novák Vilmossal a debreceni MODEM, mert úgy teljesíthette a szakmai feladatokat, hogy közben eseményszámba menő rendezvényt is produkált. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
